Amint az új e-Golf, illetve az I.D és az I.D. BUZZ tanulmányok is jelzik, a jövő az elektromos mobilitásé. S korántsem csupán tegnap óta vagy épp ma, a Volkswagennél ugyanis gazdag hagyományokra tekinthet vissza a jövő hajtásrendszereinek kutatása. Több mint 40 esztendeje fejlesztenek és kínálnak sorozatgyártásban is alternatív hajtású járműveket Wolfsburgban, mégpedig olyan bőséges tudás és tapasztalat birtokában, amelyre a ma fejlesztői bátran alapozhatnak, a múlt úttörői pedig igencsak büszkék lehetnek.
Amint az Elektro-Transporter 40 éve a Volkswagen első, immár széles nyilvánosság számára is megrendelhető, sorozatgyártású elektromos modelljeként tartja premierjét a Frankfurti Autószalonon (IAA), elismerő pillantások közepette ejti ámulatba a nagyközönséget. „Nulla liter 100 kilométerenként” („Null Liter auf 100 Kilometer”) – szól a szlogen, amellyel e különleges Volkswagen T2-t reklámozzák 1977-es autókiállítási premierje alkalmával, s amely kétségkívül ígéretesen hangzik és megfelel a kor igényeinek.
Az üzemanyag ugyanis ezekben a napokban igencsak szűkösen és drágán mért áru, az elektromosság úttörő Volkswagenje pedig jócskán megelőzi korát és legtöbb vetélytársát. Míg mások épp zárt ajtók mögött kísérleteznek alternatív hajtásrendszerekkel, a Volkswagen máris sorozatgyártású közúti járművekben kínálja az elektromos mobilitást – például az összesen 120 példányban készülő T2 Elektro-Transporter formájában. Mind a mai napig figyelemreméltó, 50-80 kilométer hatótávja és 16 kW (22 LE) tartós elektromos teljesítménye a városi kézbesítő és terítőfuvarozás ideális járművévé avatja.
Újszerű gondolkodásmód segíti az elektromos mobilitást
Az első „Elektro-Bulli” és elektromos testvérei – mint oly sok jó ötlet – valójában szükségből születtek. Pontosabban a benzinhiány miatt, amely a hetvenes évek során többször is problémát okoz a töltőállomásokon, illetve autómentes vasárnapokhoz vezet – és merőben újszerű gondolkodás kezdeteihez a német autósok körében.
Már az első olajválság 1973-as kitörését és ársokkját megelőzően is a Volkswagen mérnökeinek szűk, mindössze tízfős csapata fáradozik a Transporter elektromossá alakításán. E szakemberek a tiszta, csendes és jövőbemutató, immár fosszilis eredetű üzemanyagok nélküli mobilitás víziója által „felvillanyozva” látnak munkához.
Ideális alapok – a „Bulli”
Műszaki szempontból a T2 „Bulli” optimális alapként szolgál az elektromos hajtásrendszer számára. Bőséges helyet kínál az ekkor még igencsak terjedelmes és nehéz töltéstároló technikának. „Az összesen 850 kilogrammnyi ólom-sav akkumulátorok tökéletesen illeszkedtek a T2 platója alá és villástargoncával lehetett kiemelni őket” – idézi fel az 1970-ben alapított, s alternatív hajtásrendszerek fejlesztésével és tesztelésével megbízott jövőkutató részleg egykori munkatársa.
Az Elektro-Golf I – lendületet ad
A Volkswagen kutatás-fejlesztése azonban nem csupán a transzporterek számára készít alternatív hajtást, hanem a személygépkocsik számára is folyamatosan új ötletekkel és nulla károsanyag kibocsátású hajtáskoncepciókkal szolgál. Az e szakterületen rendelkezésére álló tekintélyes tudást és tapasztalatot 1976-ban Elektro-Golf I modelljével igazolta a Volkswagen.
A 20 kW (27 LE) teljesítményű egyenáramú motor közvetlenül egy sorozatgyártású, négyfokozatú sebességváltóhoz csatlakozva váltja fel a szokásos, 55 kilowattos (75 LE) négyhengeres benzinmotort. „Elektromosan közlekedem” („Ich fahre elektrisch”) – árulja el a felirat az árammal hajtott Golf I „titkát”, amely egyébként annyira hasonlít belsőégésű motorral hajtott testvéreire, hogy akár össze is téveszthető velük.
A szükséges energiáról gondoskodó ólom-sav akkumulátorok a csomagtér padlózata alatt kapnak helyet, de a töltő-infrastruktúra – mind a mai napig sokat vitatott – témáján is intenzíven gondolkodnak már ekkoriban. Az ötlet a parkolóórákba integrált nyilvános töltőállomásokról szól, amelyekről egy óra töltés, valamint a parkolás a kifejezetten elektromos autók számára fenntartott helyeken összesen 50 Pfennigbe kerül.
Az elektromos hajtásrendszerű Golf eleinte egyedi különlegesség, mígnem 1981-ben kezdésként 20 Golf I CitySTROMer érkezik tesztelésre az RWE energiaszolgáltatóhoz. Kis sorozatként összesen 25 autó készül, amelyek mintegy 60 kilométer hatótávjukkal az első, négy teljes értékű ülést kínáló, s a mindennapokban is jól használható elektromos járművek közé tartoznak. Utántöltéssel akár 100 kilométert is közlekedhetnek naponta. Egészen 1986-ig még mindig az első Elektro-Golf számít a legfőbb kísérleti járműnek, amellyel különböző akkumulátor konfigurációkat és elektromos motorokat tesztelnek.
A Golf – technikák és remények
A Golf elkövetkező modellgenerációi is a Volkswagen első számú kísérleti járművei az elektromos mobilitás terén, amit egyebek mellett az 1985-ben a Golf II műszaki alapjaira épülő, 23 kW (31 LE) teljesítményű és akár 100 kilométer/óra végsebességű CitySTROMer is igazol. A kis sorozatban, csupán 70 példányban készült jármű szintén jelentős energiaszolgáltatók ügyfélszolgálati tesztjárműveként szolgál, míg módosított versenyváltozata a Grand Prix Formel E futamain is sikeresnek bizonyul.
A további mérföldkövek között említhető az 1993-ban a Siemenssel közösen kifejlesztett Golf III CitySTROMer, amelyet első ízben hajtott egyenáramú helyett váltakozóáramú motor, s amely a Volkswagen első, kereskedelmi forgalomban szabadon megvásárolható, sorozatgyártású elektromos személyautója. Állandó 50 kilométer/órás városi tempó mellett akár 90 kilométer hatótáv is rendelkezésre áll, ami a technika ekkori állása mellett mindenképpen figyelemreméltó, különösen a már 180 Amperórára növelt kapacitású ólom-gél akkumulátorblokkok 300 kilogramm többlettömege ismeretében. Az akkumulátorok feltöltése 80 százalékos szintig csupán másfél órát igényel.
A töltéstároló technika azonban ekkoriban még meglehetősen drága rétegtermékké teszi, 49 500 német márkás árával ugyanis a Golf III CitySTROMer több mint kétszer annyiba kerül, mint egy vele összevethető felszereltségű, belsőégésű motorral hajtott Golf III (19 975 német márkától). 1992 és 1996 között végül mindössze 120 darab készül az elektromos modellből. Az ár már akkoriban is az elektromos mobilitás széles körű elterjedésének kulcsfontosságú tényezője.
A CitySTROMer harmadik generációjának hatékonysága emellett az akkumulátor- és töltőtechnikában azóta lezajlott jelentős fejlődése okán még nem érheti el a mai elektromos autókét. Ezért már ekkor olyan fejlesztések jelennek meg, amelyek napjainkban széles körben használatosak, mint például a már akkor sikeresen sorozatgyártásba vett fékezési fázisok alatti energia-visszatáplálás (rekuperáció).
Még ha az elektromos hajtásrendszerű Golf modellek mindhárom nemzedéke jelentősen meg is előzi korát, a széles körű kereskedelmi áttörés drága és nagy helyigényű töltéstároló technikájuk miatt egyelőre elmarad. Mindazonáltal lefektetik számos olyan műszaki fejlesztés alapkövét, amelyek a modern elektromos járművekben immár maguktól értetődőek.
Az első wolfsburgi elektromos autók megbízhatóságát egyebek mellett azon tény is bizonyítja, hogy a flottakísérletek lezárulta után magánkézbe került számos CitySTROMer még ma is problémamentesen használható a mindennapokban. Tulajdonosaik szerint „teljes mértékben elégedettek” az elsők közül származó elektromos autójukkal, amelyekkel a Volkswagen már több évtizede beharangozta az elektromos mobilitás korának eljöttét.
Tanulmánymodellek mutatják a jövőbe vezető utat
Mindezeken túl tanulmánymodellek egész sora jelzi a kutatás több mint négy évtizedes útját, amely a mai alternatív hajtástechnikákig vezetett. Ezek közé tartozik például a dízelelektromos Golf-Elektrohybrid 1987-ből, a 2+2-üléses 1991-es Chico, amely kéthengeres belsőégésű erőforrását egy – akár boost-üzemmódban is kapcsolható – 6 kilowattos elektromos motor egészítette ki, valamint a futurisztikus NILS zártfülkéjű, elektromos robogó, vagy éppen műszakilag iránymutató XL1. Jellemző példák, amelyek egyértelművé teszik, hogy a Volkswagen mára több évtizedes tudásra és tapasztalatra tett szert a jövő hajtásrendszereinek fejlesztése terén. Ezzel egyben annak előfeltételeit is megteremtette, hogy kellően érett és kiforrott elektromos mobilitással jelenhessen meg a nagysorozatú gyártásban. Ennek kezdetét jelentette az e-up! és az e-Golf.
E tapasztalatok a Volkswagen sorozatgyártású, tisztán elektromos hajtású modelljeiben is folyamatosan megjelennek, mint például a jelenlegi e-Golfban. A vonatkozó szabvány szerinti menetcikluson mért, immár 300 kilométer hatótávval, energia-visszatáplálási (rekuperációs) és gyorstöltő-technikával, valamint a legkorszerűbb connectivity-rendszerekkel a fedélzetén, ez a nulla károsanyag kibocsátású autó (Zero Emission Vehicle) a legkorszerűbb technikákat testesíti meg egy közismerten megbízható, kényelmes és kvalitásai alapján számos kitüntetésben (például „World Car of the Year”) részesült modellsorozatban.
Ugyanez érvényes a további elektromos hajtásrendszerű modellekre is: az e-up!(4), a Golf GTE(5) és a Passat GTE(6) egyaránt jól mutatja, hogy a Volkswagen alternatív hajtásrendszerű járműveit teljes körű mindennapos használhatóság jellemzi. Emellett annak bizonyítékai is egyben, hogy a márka – nem utolsósorban sokéves tapasztalatai és korai CitySTROMer modelljeivel végzett intenzív közúti tesztjei eredményeképpen – minden járműves alkalmazási területre a megfelelő elektromos modellt kínálhatja.
És a jövő? Továbbra is igen izgalmasnak tűnik, a Volkswagennél ugyanis már teljes gőzzel dolgoznak a tisztán elektromos hajtású gépkocsik következő, saját fejlesztésű és tervezésű generációján.
Az elektromos mobilitás, mint a modellportfolió meghatározó része
Az új elektromos architektúra alapjaira épülő, első saját fejlesztésű és tisztán elektromos hajtású modellcsalád egyértelműen jelzi azt a kiemelt jelentőséget, amely az elektromos mobilitást a TRANSFORM 2025+ stratégia központi alkotóelemévé emeli. Ebben az elektromos mobilitás fokozatos kiépítése a márka átalakításának meghatározó része. A Volkswagen 2025-ig következetesen alakítja elektromossá termékportfólióját, s egymillió ilyen járművel volumenében is világszintű vezető pozíciót kíván eléri.
Már ma konkrét kitekintéssel szolgálhat e jövőre az I.D. és az I.D. BUZZ tanulmány, amelyekhez a sanghaji AutoChina kiállításon egy harmadik koncepciómodell társul. Akár 600 kilométer hatótávval az I.D. család nem csupán a hajtás és a töltéstárolás technikája terén szolgálhat mércéül, hanem teljes egészében újszerű, digitális ügyfélélményt is kínál – egészen a teljes mértékben automatizált vezetésig.
A Volkswagen korai elektromos autóinak úttörő teljesítményét immár az autózás új korszaka folytatja – olyan történetként, amely még sokáig nem ér véget.
