A Peugeot első villanyautóját nem környezetvédelmi megfontolások hívták életre, és méreteit sem megalapozott közlekedésdinamikai kutatásoknak köszönhette. A történelem viharában mégis egy igen érdekes és szerethető jármű született.
Az e-208 bemutatásakor sokszor elhangzott a sajtóban: megérkezett a Peugeot első tisztán elektromos kisautója. Ez igaz is, ha arra gondolunk, hogy az új generációs 208 helykínálatát, biztonsági és multimédiás szolgáltatásait, valamint progresszív formanyelvét emissziómentes hajtáslánccal társító, nagy szériában készülő típus teljes értékű gépkocsi, amely a legcsekélyebb kompromisszumot sem követeli használat közben, beleértve a szigorú WLTP norma szerint mérve is nagyvonalú, 340 kilométeres hatótávolságot. Ugyanakkor az is tény, hogy jóval korábban volt már villanyautója a Peugeot-nak – nem is akármilyen.
A VLV (Voiturette Légère de Ville, azaz könnyű városi gépkocsi) története csaknem 100 évvel ezelőtt, még az 1920-as években kezdődött, amikor a Peugeot mérnökei előrehaladott kísérleteket folytattak az elektromos hajtáslánc bevezetése terén. A technológia akkoriban egyáltalán nem számított forradalminak, hiszen még az évszázad elején is a villanyautók adták az automobilizmus elitjét. A belső égésű motortechnológia rohamos fejlődésével azonban a kor műszaki színvonalán nem tudtak lépést tartani. A márka első, valóban sorozatgyártású típusába, a Peugeot 201-be kísérleti jelleggel beépített villanymotor például 25 km/óra átlagsebességre volt képes felgyorsítani az 1929 és 1937 között gyártott szedánt, miközben benzinmotorral akár 80 km/órával is vígan robogott ugyanaz a könnyű négyajtós.
Ekkoriban nem igazán volt tehát légjogosultsága az elektromos hajtásnak, a negyvenes évekre azonban minden megváltozott. A világháború kitörésekor a Peugeot erősebb motorokkal szerelte fel a kor legmodernebb típusait, a 202-est és a 204-est. Egyes példányok összkerékhajtást is kaptak, a felszereltségi listán pedig megjelentek az olyan tételek, mint a légvédelmi fényszóró vagy a géppuska-állvány. Újra belendült a húszas évek végén felfüggesztett haszonjármű-gyártás, a 402 erősebb, 60 lóerős motorral szerelt alvázára épített MK5-össel egyrészt a mentőautók iránti azonnali igényt elégítették ki, másrészt már a háború utáni békeévekre készültek…
A béke helyett azonban a német megszállás következett, az pedig a gazdaság más területei mellett az autóipart is súlyosan érintette. A háborús gépezet az üzemanyagra, az acélra és a gumira is rátette a kezét, a Peugeot-nak tehát sürgősen alternatív megoldást kellett keresnie. Automobilra szükség volt, de olyanra, amely minimális mennyiségű nyersanyagból építhető meg, és minél kevesebb üzemanyagot fogyaszt. Ekkor jöttek kapóra a bő évtizeddel korábbi fejlesztések: elővették a korábbi villanymotort, és egy parányi, légiesen könnyű karosszériát fejlesztettek köré.
A vékony acéllemezből sajtolt, önhordó karosszériát mindössze két rudazat merevítette – ezt a forradalmi megoldást leginkább az tette lehetővé, hogy az egész jármű alig volt 350 kilogramm. Ennek a felét tette ki az a négy darab 12 voltos akkumulátor, amelyeket az orrban helyeztek el. A 48V-os, 82 amperórás akkucsomaggal akár 80 kilométert meg lehetett tenni egyetlen feltöltéssel; a 3,5 lóerős villanymotorral 35 km/óra sebességre gyorsíthatott a kétszemélyes apróság vezetője. Ezzel alig volt lassabb, mint a vele azonos hosszúságú (2,7 méter) és tömegű (350 kg), 1905 és 1916 között gyártott Peugeot Bébé.
A VLV szériaverziója 1941 márciusában mutatkozott be. A közönség józan lelkesedéssel fogadta a hátsókerék-hajtású járművet, amellyel „kényelmesen közlekedhetünk a városban és külvárosokban. Ebben a környezetben elegendő a sebesség: a Peugeot elektromos automobiljával olyan gyorsan haladhatunk, mint egy gyakorlott kerékpáros, ugyanakkor a legkisebb fáradsággal sem jár használata.” A folyamatos nyersanyaghiány miatt a tervezett sorozatgyártás soha nem indult be zökkenőmentesen, a kereslet azonban nagy volt a 2,67 méter hosszú, 1,21 méter széles apróság iránt. Elsősorban a francia postaszolgálat használta, de orvosok és ügyvédek is előszeretettel közlekedtek az elöl és hátul egyaránt keresztben elhelyezett laprugókon rugózó járművön – ők alighanem az olyan finomságokat is nagyra tudták értékelni, mint a hajó alakú hátsó rész vagy az elegáns vonalvezetésű vászontető. Bár első pillantásra úgy tűnhet, az autócska háromkerekű, valójában hátul is két keréken gurult; a nyomtáv azonbanmindössze 25 centiméteres volt! Az ettől kissé billegős VLV vezetése gyerekjátéknak tűnt: mivel sebességváltója nem volt (irányváltója igen), csak a gázpedált kellett nyomnia a sofőrnek – lehetőleg félig, mert a padlógázas gyorsítást csak emelkedők leküzdésére ajánlotta a gyár.
Két év alatt mindössze 377 darab készült az autóból, azután utolérte a megszállás végzete: felső utasításra leállt a gyártása. Bár technikája és konstrukciója a kényszerhelyzet ellenére modernnek számított, a kisméretű jármű a háború után már nem volt fontos, így gyártását soha nem indították újra. Akár feledésbe is merülhetett volna, ám 2009-ben a Peugeot egy fontos tanulmányautója: a BB1 felidézte szellemét. A mindössze 2,5 méter hosszú, 1,6 méter széles elektromos koncepciójármű legalább olyan bravúros konstrukció volt, mint ihletadó elődje: a parányi karosszériában négy utasnak találtak helyet a tervezők, és még így is maradt 160 liternyi hely a csomagoknak.
A BB1 két villanymotorja összesen 20 lóerőt fejtett ki, a két hátsó ülés alatt elhelyezett, modern lítium-ion akkumulátorokkal pedig akár 120 kilométert képest volt egy huzamban megtenni. Habár a csomagtér ajtajának felső széléig húzódó szélvédő radikális ötletét nem vette át a BB1-től, a most piacra lépő e-208 méltó utódja lesz elektromos előfutárainak.
Peugeot VLV műszaki adatok
Gyártó S.A. des Automobiles Peugeot
Modellnév VLV
Gyártás éve 1941-42
Darabszám 377
Hosszúság 2670 mm
Szélesség 1210 mm
Tömeg 348 kg
Ülések száma 2
Erőforrás 48V villanymotor
Teljesítmény 3,5 LE
Sebességváltó –
Elektromos házat 48V
Karosszéria acél
Vázszerkezet acél
Rugózás e/h laprugó
Fékek mechanikus, kábeles
Kerékméret 270 x 90
Végsebesség 30 km/óra
