Egy merész tulajdonos komoly terepjárót faragott a harmadik generációs Priusából Japánban.
Amikor a Toyota kifejlesztette a Priust, tisztában volt azzal, hogy egyes vásárlók saját ízlésükre hangolják majd a takarékos hibrid autót. Egyedi karosszéria-átalakítások, légterelők, színes matricák, sötétített ablakok, utángyártott, mélynyomós hifik – valószínűleg azt hitték az autógyártónál, hogy a tulajdonosok nagyjából itt húzzák majd meg a határt. De tévedtek, mert vannak olyan elvetemültek, akiknek ennyi nem elég. Ők készítették el a hatajtós, nyújtott Prius limuzint, a bukókerettel ellátott Prius kabriót és e cikk témáját, a Prius terepjárót is, amely leginkább egy Dakarra fejlesztett tereprali-versenyautóra hasonlít.
A módosítások egyszerűek, de hatékonyak: az első lökhárító betétjét feketére festették, ami jól mutat a fehér fényezéssel. De a legfeltűnőbbek a hatalmas kerekek a durva mintázatú BF Goodrich terepgumikkal, amelyek még egy Land Cruiseren is nagynak tűnnének. Nem is fértek be a Prius alá, ezért jelentősen meg kellett emelni a futóművet, amire persze a terepjáró-képesség miatt is szükség volt.
Annak érdekében, hogy a hatalmas kerekek széltében ne lógjanak túl a karosszéria síkján, fekete, műanyag szélesítéseket csavaroztak a sárvédőkre, így hasonló összhatást értek el, mint azokon a szabadidő-autókon, amelyeket gyárilag fényezetlen műanyag védőbetétekkel látnak el.
Arról sajnos nincs információ, hogy a terepes Prius maradt-e elsőkerék-meghajtású, ami a hibrid rendszer komplexitását ismerve valószínűsíthető. Ebből a harmadik generációs modellből ugyanis még nem gyártottak összkerékhajtású változatot, de a negyedik Priust már a forgalmazás kezdetétől, 2015-től lehetett négy hajtott kerékkel kérni Japánban (Prius AWD-e), és 2018-as modellfrissítés után az Egyesült Államokban is. Az E-Four összkerékhajtási rendszerben (amely nagyjából 1700 dollárba, bő félmillió forintba került a vásárlóknak) nincs mechanikus kapcsolat az első és a hátsó tengely között: előbbit a bolygóműves hibrid rendszer hajtja a szokásos módon, a hátsó tengelyt pedig egy tőle független villanymotor (saját vezérléssel, fordulatszám-csökkentő áttétellel és differenciálművel), amikor nagyobb tapadásra van szükség.
Nem csak Japánban jutott eszébe egy Prius-tulajdonosnak, hogy jó lenne néha úttalan utakra menni az autóval. Pár éve az Egyesült Államokban egy digitális nomád azt találta ki, hogy távmunka közben minden államba ellátogat, hogy felfedezze azokban a legszebb, autóval legnehezebben megközelíthető helyeket, és, hogy mindenhol lefotózza magát a „Welcome to the … state” tábla előtt.
Először egy hatalmas, utánfutóval ellátott Ford F-450 pickupot akart venni erre a célra, de aztán rájött arra, hogy a harmadik generációs Priusa is alkalmas lehet a feladatra pár apró módosítás után, és így rengeteg pénzt spórolt meg, többek között az üzemanyagon is. Mivel a piacon nem talált olyan kiegészítőket a hibrid autóhoz, amelyek terepjárásra alkalmassá tették volna, saját maga fejlesztette ki ezeket. Később, a túrabeszámolóinak köszönhetően egyre nagyobb igény mutatkozott a kiegészítőkre, ezért elkezdte értékesíteni őket a Priusoverlanding.com oldalon.
A webshopban ma már a második, a harmadik, a negyedik generációs Priushoz, sőt, az Amerikában kapható Prius V és Prius C modellekhez is kaphatók különböző „outdoor” kiegészítők, többek között futóműemelő kitek hosszabb rugókkal, vonóhorog helyére beépíthető tartókonzolok és rájuk telepíthető tárolódobozok, hátsó ülés helyére beépíthető fém asztalok, bivalyerős és kis fogyasztású kiegészítő LED-lámpák, sátorral felszerelhető, áramvonalas, speciálisan a Priushoz tervezett tetőcsomagtartók és ablakárnyékolók, fém alvázvédő lemezek. De a legötletesebb extra az első Toyota embléma helyére beépített csörlő, amelynek segítségével az igazán szorult helyzetekből ki is tudja magát menteni a Prius.