A japán túraautó-bajnokság királykategóriájának egyik főszereplője volt annak idején az a Toyota Supra, amely most egy hiroshimai raktár mélyéről bukkant elő a feledésből.
Úgy tűnik, életre kel egy legenda: 17 év szendergés után leporoltak, trailerre tettek és elszállítottak egy hiroshimai tuningműhelyből egy régi versenyautót. Hogy ez miért nagy szó? Mert a japán túraautó-bajnokság modern kori történetének egyik első hőséről, a 36-os rajtszámú Castrol TOM’s Toyota Supráról van szó.
A szigetországban a hatvanas évek végétől kezdve rendeztek túraautó-bajnokságokat. A kilencvenes évek elején két nagy széria közös utódaként jelent meg a naptárban az össz-japán túraautó-bajnokság (All Japan Grand Touring Car Championship, JSPC), amelyet 2005 óta Super GT néven ismerünk. A két géposztály 1996-ban vette fel a máig alkalmazott GT300, illetve GT500 elnevezéseket, és a Toyota már egy évre rá uralta a mezőnyt: 1997-ben hét futamból ötben a Supra győzött. Az egyéni bajnokságot végül a 36-os rajtszámú Toyota Supra pilótái, Michael Krumm és Pedro de la Rosa nyerték meg a TOM’S Racing csapat színeiben. Ez autó a mai napig eredeti pompájában hirdeti a márka dicsőségét a Toyota gyári múzeumában.
Ez a mostani 36-os rajtszámú Toyota Supra tehát egy másik példány – minden bizonnyal a következő, 1998-as évadra fejlesztett modell. Abban az évben nem termett sok babér a Nobuhide Tachi és Kiyoshi Oiwa által 1974-ban alapított csapatnak, ám 1999-ben ugyanez az autó – a géposztály aktuális előírásai szerint átalakítva – ismét sikeresen versenyzett. Takuya Kurosawa és Masanori Sekiya pilóták két futamgyőzelemmel végül ezüstéremmel búcsúztatták az évezredet. Kétség sem fér ahhoz, hogy a hiroshimai Leg Sport tuningműhely raktárában legalább 2002 óta porosodó autó ez a ’99-es Supra: míg ugyanis az előző két évben változtatható szélességű hátsó légterelővel szerelték a Suprát, az új előírások értelmében ezt 1999-re egy darabból álló, nagy leszorítóerejű szárnyra cserélték.
Az autót a Leg Sport munkatársa, Koki Kurasako hozta vissza a köztudatba, amikor az online médiában fényképekkel illusztrálta a bevezetőben említett mentési folyamatot. Az internet felbolydult a hírre: többen is jelezték, hogy emlékeznek az autóra a legkorábbi évekből. A rossz hír, hogy az autóból már akkor is hiányzott a sebességváltó és az a kétliteres, 500 lóerős 3S-GT turbómotor, amelyet ugyanúgy a Toyota sikeres raliprogramjából vettek át, mint a főtámogató Castrol harci festését. A jó hír, hogy ennek ellenére minden bizonnyal féltő gondját viselték az autónak, amelyet tulajdonosa, Nobuhide Tachi (igen, a TOM’S Racing alapítója) megbízásából őriztek a Leg Sport raktárában.
A legendás autó további sorsa egyelőre ismeretlen. Legjobb esetben valahol találnak hozzá egy megfelelő hajtásláncot, és hamarosan megkezdődhet a Castrol Supra életre keltése, hogy aztán ismét eredeti pompájában térhessen vissza a reflektorfénybe. A legrosszabb eset sem vállalhatatlan: nevezetesen, hogy egy alapos felújítást követően üres karosszériaként keresnek egy szerető otthont a Super GT széria legendáját megalapozó típus talán utolsó, fennmaradt képviselőjének.
