Kerek, 130 éves születésnaphoz érkezett idén az Opel kerékpárgyártása, amely a cégtörténet hajnalán fontos tényezője volt a márka felemelkedésének: az első velocipéd 1886 tavaszi megépítését követően az 1920-as évekre már a világ legnagyobb kerékpár-előállítójává nőtte ki magát az Opel.
Még az 1929-ben beütött gazdasági válság sem tudta megállítani ezt a sikeres üzletágat, ám 1936 decemberében mégis eladta az Opel az NSU-nak, hogy aztán teljesen az autóiparra koncentrálhasson.
75 esztendőbe telt, míg az Opel visszatért kerékpáros gyökereihez – legalábbis egy kicsit: a RAD e formájában egy olyan környezetbarát designtanulmányt mutatott be 2012-ben a rüsselsheimi gyártó, amely hidat ver a hagyomány és a jelen között, sőt elektromos kerékpárként sejteti, milyen lehet a jövő „drótszamara”. A városiasodás és az alternatív mobilitás korában ugyanis egyre fontosabb szerepet jósolnak az elektromos kerékpárnak.
Párizsi üzleti úton gondolta meg magát Adam Opel
23 évvel a cégalapítás után – addig kizárólag varrógépeket gyártottak – egy üzleti utazásról tért haza 1885-ben Adam Opel. A francia főváros meglátogatása előtt úgy vélte, hogy az akkoriban megjelent velocipéd (elöl nagy-, hátul kis kerekű magas kerékpár) „egy újmódi játékszer. Egy divatjelenség, éppoly gyorsan eltűnik majd, ahogy jött“. Utána viszont már egészen másképp látta. Inspirálta a velocipédek Franciaországban virágzó kereskedelme és az angliai biciklis fellendülés, úgyhogy támadt egy ötlete. Alkatrészeket hozatott a szigetországból, és fiai örömére nekiállt az első velocipéd megépítésének. 1886-ban adta el az első példányt – és ezzel beindult az Opel kerékpárgyártása.
Már egy évvel később elkezdte háromkerekűek és alacsony építésű, úgynevezett biztonsági kerékpárok készítését. Egy ilyet hozott haza Angliából a kerékpárgyártással Sheffieldben tanulmányúton ismerkedő Opel-fiú, Karl. Ennek elől-hátul egyforma nagy volt a kereke, sokkal egyszerűbb volt biciklizni rajta, mint egy velocipéden, és ha mégis bukott az ember, akkor nem olyan magasról esett le. Az angliai kerékpáros tömegrendezvények láttán fellelkesedett Karl hazatérése után rajthoz állt a frankfurti Pálmakertben rendezett versenyen – és rögtön meg is nyerte.
Felemelkedés a világ legnagyobb kerékpárgyártójává
Most már ment minden, mint a karikacsapás. Karl öt megrendeléssel jött meg az első győzelméről, és számos további versenyen aratott sikerei újabb és újabb megbízásokat hoztak. Egyedül 1889-ben 240 versenyt, köztük 13 bajnokságot nyertek Opel kerékpáron. Ezek németországi elismerésében mérföldkőnek számított 1889 július 20-adika, amikor a korszak egyik legsikeresebb versenyzője, August Lehr, Opel.
velocipéden lett első a londoni „világbajnokságon” – e győzelem csökkentette az angol befolyást a kerékpáriparra, és hátszelet adott az Opelnek. Jól érzékelteti az Opel-fivérek eredetiségét és vállalkozó szellemét egy 1895-ös fotó, amely ötszemélyes tandemen – Quintuplet – mutatja őket.
Sikeresek voltak a következő évek is. A fiúk – apjuk, Adam Opel 1895-ben elhunyt – 1899-ben megépítették ugyan első automobiljukat, de azért erélyesen tovább vitték a kerékpáros üzletágat is. Egészen az 1920-as évekig rendszeresen szerződtették le a világ legjobb versenyzőit, akik sorban szállították az Opel bringákon elért győzelmeket. Mivel egyre nőtt az igény a kétkerekűek iránt, Rüsselsheim alapvető változást vezetett be: 1923-tól első német vállalatként gyártotta futószalagon a kerékpárt, hét másodpercenként egyet. A hatékony gyártás lenyomta a vételárat, így széles néprétegek megfizethető közlekedési eszköze lett a bicikli. Hamarosan, 1925-ben már a világ legnagyobb kerékpárgyártója az Opel, és egy évvel később a milliomodik darabot ünnepelhette.
Fordulat az 1930-as években: az Opel eladja az NSU-nak a kerékpáros ágazatot
A következő években viszont több csapás érte a feltörekvő vállalatot. Két Opel-fiú, Karl és Heinrich 1927-es, illetve 1928-as halála után esedékes dupla örökösödési adó megrendítette fivéreik, Wilhelm és Fritz anyagi helyzetét. Mivel nem volt pénzük a folytonosan leterhelt gyártóberendezés felújítására, vevő után néztek, és épp jókor jött az átvételi ajánlat a világ legnagyobb autógyártójától, a General Motorstól. 1929 szeptemberében kinevezték I.J. Reutert az Opel első amerikai vezérigazgatójává, Wilhelm és Fritz Opel pedig a felügyelőbizottság tagja lett.
Alig egy hónappal később, 1929. október 29-én nagyon bölcs döntésnek bizonyult az eladás, hiszen a New York-i tőzsde „fekete péntekként” elhíresült összeomlása számtalan céget döntött csődbe. Az Opel virágzó kerékpárgyártásának azonban több okból sem nagyon ártott az elhúzódó világválság: egyrészt a GM leányvállalataként erős volt a pozíciója, másrészt a visszaesés után megnőtt a kerékpárok iránti igény, harmadrészt munkahelyteremtő intézkedések hatására csökkent az állástalanok száma, egyre többen tudtak biciklit vásárolni.
Ekkorra azonban már mindenütt az autógyártás került előtérbe: „hogy minden erőnket felszabadíthassuk a motorizáció javára, amelynek energiáinkat szentelni akarjuk“, ahogy a vállalatvezetés megfogalmazta, az Adam Opel AG igazgatósága és felügyelőbizottsága 1936 végén úgy döntött, hogy eladja a kerékpáros üzletágat az NSU-nak. 1937. február 15-én elhagyta az utolsó Opel kerékpár a futószalagot, így 2,6 millió bicikli legyártása után vége szakadt egy több mint ötvenéves tradíciónak.
Tradíció és innováció: a környezetbarát RAD e tanulmány
Szinte napra pontosan 75 évvel később az Opel visszatért a gyökereihez. 2012 márciusában a Genfi Autószalonon debütált a környezetbarát RAD e designtanulmány. A márka 150-edik születésnapja alkalmával egy historikus jármű inspirálta a tervezőit: az 1928-as Opel motorkerékpár, a Motoclub 500. Akárcsak a veteránnak, amely többek között a lángvörös gumiabroncsainak köszönhette népszerűségét, a RAD e váza is néhány préselt acélelemből állt. Formanyelvében két Opel személyautó designelemei köszöntek vissza: a váz bumerángos íve erősen emlékeztet az Ampera és a Zafira Tourer frontjára.
Az első velocipédtől a RAD e koncepcióig hosszú utat tett meg az Opel kerékpár. Közben nemcsak a járművek változtak, hanem a társadalmi igények is. Mivel egyre többen élnek városban, a sokrétű mobilitásé a jövő. Ezért változik állandóan egy olyan gyártó is, mint az Opel. A „CarUnity“ teleautó-közösséggel, a „flinc“ utasplatformmal és az önvezető autó felé tett lépésekkel az Opel is folytonosan bővíti klasszikus portfólióját – már nemcsak járműveket kínál, hanem mobilitást.
