A Motomachi autógyárból tíz évvel ezelőtt naponta gördült ki a japán szupersportkocsi egy-egy új példánya, most viszont akár három-négy Lexus LFA-t is építhetünk ennyi idő alatt, és ehhez ki sem kell tennünk a lábunkat otthonról. Csak híven kell követni a gyártó instrukcióit, amelyek így kezdődnek: végy egy papírlapot, ollót, vonalzót és ragasztót.
Pontosan egy évtizede emlékezetes pillanatoknak voltak tanúi a világ legnagyobb Lexus-kereskedései: 2011 januárjában érkeztek meg rendeltetési helyükre a régen várt szupersportkocsi, az autógyártás felsőfokát képviselő Lexus LFA első példányai. A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy minden egyes autón három hétig dolgoztak a gyárban, ebből kettőt vett igénybe a különböző szénszálas elemek és idomok elkészítése. A Toyota háromféle, markánsan eltérő eljárást alkalmazott, attól függően, hogy milyen szilárdságú anyagra volt szükség; ebből két technológia (a két legbonyolultabb) állt rendelkezésre házon belül.
Ehhez képest a végső összeszerelés (ami ugyanúgy egy teljes műszakot vett igénybe, mint ezek az előkészítő fázisok) már rutinmunkának számított – már amennyiben a teljes egészében kézi munkát alkalmazó, kizárólag a legkiválóbb mestereket foglalkoztató Motomachi üzem tevékenységét rutinszerűnek lehet nevezni. Egy Lexus LFA gyártása mindent összevetve három hetet vett igénybe, az üzem kapuján naponta gördültek ki a vadonatúj szupersportkocsik, és indultak útnak leendő tulajdonosuk felé.
Ennek köszönhetően a legszerencsésebb LFA-vásárlók szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt ülhettek be autójukba. Ennek a jeles évfordulónak a tiszteletére a Lexus most mindenki számára lehetővé teszi, hogy megépítse saját LFA-ját, méghozzá mennyiségi korlátozás nélkül – emlékezetes, hogy a gyártás két éve alatt mindössze 500 autó készült, ami nagyban hozzájárult a modell gyűjtői státuszának és csillagászati magaslatokba emelkedő értékének a kialakulásához.
A házilagos gyártáshoz nem kell más, mint egy színes nyomtató – lehetőleg olyan, ami A3-as méretben is tud nyomtatni –, papír, olló, ragasztó és egy vonalzó. Az utóbbi abban segít, hogy tökéletesen egyenes vonalak mentén hajtsuk meg a papírt, így azok, akik a Lexus takumi kézműves mestereinek szemmértékével és kézügyességével rendelkeznek, elhagyhatják.
A Lexus négy különböző sablont készített el az ifjú építőmesterek és szüleik számára. A barna és kék színű autók az eredeti LFA egy-egy gyakori árnyalatát reprodukálják, a Gazoo Racing hivatalos színeiben pompázó autó a Lexus motorsport-hagyományai előtt tiszteleg (az LFA 2008 és 2015 között minden évben – azaz már prototípusként is – részt vett a Nürburgringi 24 órás versenyen), egy negyedik sablon pedig fehér, így bárki saját ízlése és elképzelése szerint díszítheti fel az autót.
A gyártás folyamata többé-kevésbé magától értetődő (a galériában található képek az összeállítás sorrendjében lettek megszámozva). Miután kinyomtattuk és kivágtuk a sablonokat (ügyelve arra, hogy az illesztőfüleket se hagyjuk le), kezdődhet az „összeszerelés”. A tetőelemeket az oldalablakokhoz ragasztjuk (1), majd összehajtjuk és -ragasztjuk a hűtőmaszkot és az első lökhárítót (2). Ezt követően jöhet a négy kerék és a két tengely (3). Ha ezzel is megvagyunk, a hátfalat illesszük az oldalfalakhoz (4). Ezután ragasszuk fel az oldalfalakra az ajtók felső, vízszintes részét (5) – a képen a menetirány szerinti jobb oldalon már a helyén van az idom.
Ekkor jöhet a padlólemez: lyukasszuk ki a négy fehér kört, majd részlegesen vágjuk be a papírt a fehér vonalak mentén. Fordítsuk meg a padlót, és hajtsuk fel a négy fület – ezek lesznek a tengelyek rögzítésére szolgáló bakok –, valamint a padló hátsó részét (6). A hátsó fülekhez ragasszuk hozzá a far köztes elemét, majd ehhez és a padló oldalsó füleihez az oldalfalakat (7). Ha korábban nem tettük meg, illesszük a motorháztetőt a tetőlemezhez, majd hátulról előre haladva ragasszuk össze a tetőt és az oldallemezeket (8).
Ha ezzel végeztünk, alkotásunk már majdnem emlékeztet egy LFA-ra. Ideje beszerelni a futóművet: fogjuk a tengelyeket, egyik végükre ragasszunk fel egy kereket, majd óvatosan dugjuk át a korábban kivágott lyukakon, és erősítsük fel a másik oldali kerekeket is (9). Ekkor jöhet a motorteret alulról lezáró idom, majd a korábban megformált orrelem, és készen is vagyunk (10).
A hátsó légterelő a versenyautó, illetve a mindössze 50 példányban gyártott Nürburgring-csomagos modellek elmaradhatatlan tartozéka – felszerelésével azonnal gyorsabb és értékesebb lesz alkotásunk.