Nem egyszerű feladat a hibátlanból még jobbat építeni, ám egy kaliforniai fiatalembernek sikerült. JayCray radikális Lexus LC 500-as átépítése minden eddigi tuningmunkánál jobban sejteti, pontosan miről is álmodhattak a gyár formatervezői, amikor először vázolták fel a luxuskupét.
Nem minden autó viseli jól az extrém optikai tuningot. Általában azok a legjobb átalakítási alanyok, amelyek eleve ultra kívánatosan néznek ki. Ilyenkor ugyanis nem korrigálni kell a tervezők tévedéseit, ami amúgy is csupán egy végtelen kudarc-labirintusba hajszolja az embert, hanem a hibátlan arányokat, idomokat és vonalakat kell kiegészíteni a magunk gondolataival. Ez persze nem teszi könnyebbé a feladatot, de ha sikerül megoldanunk, olyasvalamit kapunk végeredményül, mint az itt bemutatott Lexus LC.
Ennek története egy másik Lexusszal, egy RC kupéval kezdődik. A kaliforniai Jerald Yutadco (barátainak és online követőinek csak JayCray) éveken át tökéletesítette a japán sportkupét, és azzal párhuzamosan saját stílusát, egészen addig, amíg úgy nem érezte, megérett arra, hogy szintet ugorjon. 2018 végén eladta a teljesen átépített RC-t, és vásárolt egy hófehér LC 500-ast. A terv már összeállt a fejében, mégsem kezdett azonnal munkához: türelmesen megvárta, amíg a japán Liberty Walk forgalomba hozza a korábban beharangozott widebody karosszériacsomagot, majd az elsők között rendelte meg.
Tavaly nyáron meg is érkezett műhelyébe a masszív kerékív-toldatokból, aszfaltot karcoló szoknyákból és kötényekből, valamint markáns kacsafarok légterelőből álló csomag (a kit exportpiaci ára körülbelül négymillió forint, plusz szállítás). JayCray azonban nem volt maradéktalanul elégedett az összképpel, ezért légcserélő nyílásokkal sűrűn tagolt, karbon kompozit motorházfedelet és hatalmas, szintén szénszálas Voltex hátsó szárnyat vásárolt.
A különböző forrásból származó elemek összehangolása nem volt egyszerű feladat, az ihleten és tehetségen kívül jó adag merészség és szerencse is kellett ahhoz, hogy a részletek harmonikus egésszé álljanak össze. Amikor elkészült, az autó egyedi árnyalatú fóliaborítást kapott, hogy aztán egy airbrush-művész sablon nélkül, szabad kézzel elvégzett dekorációja után nyerje el a viharvert, többször újrafestett, mégis méltóságteljes hadihajókat idéző megjelenését.
JayCray elégnek ítélte a 477 lóerős V8-as szívómotor teljesítményét, ezért nem gondolkodott motortuningban. Lecserélt azonban minden más mechanikus elemet. A szimmetrikus Armytrix kipufogórendszer félelmetes recsegéssel hirdeti a háromrészes, 20 colos kovácsolt Rotiform keréktárcsákon és Toyo R888r abroncsokon közlekedő Lexus érkezését (a felnik egyébként nemcsak az autóval, hanem a mögöttük látható gyári fékrendszerrel is messzemenőkig harmonizálnak). A lengőkarokat és lengéscsillapítókat a T-Demand szállította, a rugókat pedig az Air Lift Autopilot 3P pneumatikus egységeivel váltotta ki.
Ha a külső a látványról szól, az utastér maga a vegytiszta funkcionalitás. JayCray a összes gyári ülést kidobta az autóból: a hátsók helyére egy RSR bukókeret került, elöl pedig extrém mély építésű, karbonhéjas Bride kagylóülések kaptak helyet. Ezek beépítése okozott némi fennakadást az autó elektromos rendszerében, mivel a számítógép nem tudott mit kezdeni a funkció nélkül maradt ülésállító kábelköteggel, ám végül ezt a problémát is sikeresen megoldották, és a négypontos Takata biztonsági övek beszerelésével elkészültnek tekintették a munkát.
Egy ilyen minőségű alkotást bűn titokban tartani, ezért JayCray elvitte autóját a legutóbbi SEMA kiállításra, ahol a Lexus a több ezer, egyedileg átépített autó közül is kimagaslott következetességével és minőségével. A novemberi premier a figyelem középpontjába helyezte az LC-t és alkotóját, aki azóta is rendszeresen (ha nem is napi szinten) használja a kupét.
