A Ford 1 literes EcoBoost erőforrása elnyerte a 2015-ös Év Motorja elismerést.
A blokk immár zsinórban negyedszer bizonyult az 1 liter alatti lökettérfogatú motorok legjobbikának. A takarékos és sportos 1 literes EcoBoost négy év leforgása alatt nyolc Év Motorja díjat nyert, s ez a világ egyetlen erőforrása, ami háromszor is általános győzelmet aratott e megmérettetésen.
Egy apró benzinmotor – amit rendkívül alacsony üzemanyag-fogyasztása és meggyőző teljesítménye miatt az autósok Európa-szerte megkedveltek – négy év leforgása alatt immár nyolcadszor nyerte el az Év Motorja címet.
A Ford 1,0 literes EcoBoost erőforrást már a negyedik egymást követő évben választották meg a legjobb 1 liter alatti lökettérfogatú motornak. A 35 ország 87 autós szakírójából összeállított zsűri a vezethetőség, a teljesítmény, az üzemanyag-fogyasztás, a kifinomultság és a technológia mérlegelése után a Ford motorját találta kategóriája legjobbjának. Az 1,0 literes EcoBoost tavaly a világ első motorja lett, ami zsinórban háromszor is elnyerte az Év Motorja címet, 2012-ben pedig a Legjobb Új Motor titulust is megszerezte.
Az európai piacon tíz modell kínálatában is szerepel az 1 literes EcoBoost egység, amit 2014-ben minden ötödik Ford vásárló megrendelt új autójához, sőt a Fiesta esetében ötből két vevő választotta ezt a blokkot. A már bevált megoldások mellett a Ford most új módszerrel, a henger-lekapcsolás technológiájával kísérletezik, hogy még kedvezőbbé tegye az erőforrás üzemanyag-fogyasztását.
“Az 1.0 literes EcoBoost átformálta a kisméretű benzinmotorok szerepét az autóiparban, és bár egyre több vetélytársa akad, büszkék vagyunk arra, hogy továbbra is kategóriája legjobbjának bizonyult” – fogalmaz Joe Bakaj, a Ford Európa termékfejlesztési alelnöke. “E motor megalkotásában hatalmas szerepet játszott a vállalatunkra jellemző újító szellemiség, aminek révén a Fordnál sosem szünetel az új erőforrások fejlesztése.”
A Ford tervező partnerével, a Schaeffler Group vállalattal közösen tesztel egy új, kettős tömegű lendkereket, ami még szélesebb terhelés- és fordulatszám-tartományban teszi lehetővé a hengerlekapcsolást, emellett pedig minimumra csökkenti a zaj, a vibráció és nyersesség szintjét. Az aacheni Európai Kutató és Innovációs Központ mérnökei már közúti teszteken vizsgálják a technológiát, amelyek révén akár 6 százalékos fogyasztáscsökkenés is elérhető.
“A hengerlekapcsolás még az erőteljes méretcsökkentés eredményeként megalkotott motorok – például az 1 literes EcoBoost egység – esetében is látványosan csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást” – mondta el Carsten Weber, a Ford Európa fejlett hajtásláncokért felelős menedzsere. “Márpedig az autók hajtására használt új belsőégésű motorok fejlesztése során elsőrendű szempont a fogyasztás mérséklése.”
A Ford európai üzemeiben (a németországi Kölnben és a romániai Krajovában) gyártott, 100, 125 és 140 lóerős változatban készülő 1,0 literes EcoBoost motorokkal hajtott Ford-modellek ma már a világ 72 piacán kaphatók. Műszaki újításaiért az erőforrás 2013-ban elnyerte a nemzetközi Paul Pietch díjat, s az elmúlt évek során számos további elismerést szerzett, többek közt a Királyi Mérnöki Akadémia Colin Campbell Mitchell díját, a Nagy-Britannia Királyi Autóklubjának Dewar díját, valamint az amerikai Popular Mechanics magazin Áttörés Díját is. A Ford az első autógyártó, amelynek háromhengeres blokkja felkerült a Waard 10 Legjobb Motorjának listájára.
A nagy teljesítményű, mégis üzemanyag-takarékos EcoBoost motorok globális kínálatában számos változat szerepel: a négyhengeresek közt megtalálhatók az 1.5, 1.6, 2.0 és 2.3 literes blokkok, a V6-os kategóriában pedig egy 2.7 és egy 3.5 literes erőforrást találunk. Ez utóbbi a vadonatúj Ford GT szupersportkocsihoz készült, ami 2016-ban a híres Le Mans-i versenypályán képviseli majd a márkát.
“A Ford 1 literes EcoBoost blokkja még mindig a méretcsökkentés legjobb példája” – vélekedett Dean Slavnich, a Stuttgartban megrendezett 17. Év Motorja verseny társelnöke, az Engine Technology International magazin szerkesztője. „Ez a fantasztikus háromhengeres fényesen bizonyítja, hogy a belsőégésű motorok fejlesztésében még ígéretes lehetőségek rejlenek.”
