Ha már lúd, legyen kövér: mostanra mind a 4 ajtó gyári állapotok szerint, mondhatni szögegyenesen áll a helyén, mégpedig a megfelelő hézagokkal és szintbeállításokkal. Most a hátsó ajtók is felzárkóztak, így teljes az összkép.
Valamilyen okból fogva az előző tulaj az ajtók mozgatásánál, javíttatásánál tré munkát kapott: projektautónk, a W140-es S420 Mercedes-Benz ajtajai enyhén szólva szinteltérésekkel küzdöttek az A, a B, valamint a C oszlophoz képest. Eddig úgy voltunk vele, van más, nagyobb horderejű probléma (lesz is még nyilván), amit korrigálni kell, de most nekifutottunk a szintezésnek.
Előzőleg az első ajtókat raktuk szintbe, most pedig a hátsók következtek. Itt nem volt akkora szembetűnő eltérés a szélek találkozásánál, mint az elsőknél – ott megvolt a 2-3 mm eltérés is, ami egyébként körülbelül csak nagyítóval volt kivehető, fotókon egyáltalán nem is látszott, kivéve, ha makró jelleggel közeliket készítettünk egy-egy kapcsolódó részletről.
Az ajtók hézagjait több ponton kell mérni. Ehhez az A1295890321 speciális Mercedes-szersuámot használtuk, ami tulajdonképp egy szimpla hézagmérőszett, ám kifejezetten hasznos darab. Az első ajtókat az A oszlopnál, a sárvédőív felé, a tetővonalnál középen, valamint a B oszlop felé, a retesznél, míg a hátsót a tetővonalnál, a C oszlopnál, valamint a C oszlop alatti sárvédőívnél kell méricskélni.
Plusz-mínusz 0.5 mm szinteltérés elfogadott, nekünk sikerült kihoznunk az értékeket szinte nullára – nem kis munkával. Ugyanakkor örülhetünk, hogy a C oszlopi, illetve a B oszlopi retesztartók mozgatása megoldotta a gondot, nem igazán szerettük volna a zsanérokat is meglazítgatni jóval keményebb és sziszifuszibb munkával járt volna a procedúra.
A 40-es Torz került bevetésre a hátsó ajtók hézagolásánál is. A meglazítás után megvizsgáltuk a párhuzamokat: fontos, hogy a retesz modulja az oszlop (B, C) belső vonalát kövesse, ugyanis az az egyenes vonalú, a külső vonal ívelt. Az előző tulaj által választott nagyon hozzáértő korábbi műhely a külső ívet vette alapul, így a reteszek mind a négy ajtónál konkrétan ferdék voltak. Nem beszélve arról, hogy a reteszek pozícionálása sem volt megfelelő, ugyanis a kaszniba gravírozott kicsi nyílnak kell alapesetben a retesz közepénél lennie, a magasságállítás viszont az ajtók pozíciójától függ.
Esetünkben mindegyik ajtónál- mivel a reteszmodul a külső karosszériaívet követte – a fölső részek kijjebb voltak a kelleténél (ráadásul nem is voltak középen a modulok), ez okozta az ajtók 2-3 milliméteres szinteltérését.
A reteszmoduloknak egyébként 1 centis távot kell biztosítani a belső karosszériavonaltól. Így szinte teljesen hozható a gyári hézagérték, legalábbis projektautónk esetében. Viszont mindegyik ajtónál egyenlően megvolt az 1 centiméter, a gravírozott nyilak pedig 2-2 centinél állnak, ugyanis a modulok 4 centiméter szélesek.
Nyilván most az ajtók nehezebben csukódnak, mivel új pozíciót vettek, vesznek fel, a szigeteléseknek alkalmazkodniuk kell az új méretezéshez. A nehezen csukódás alatt nyilván nem azt kell érteni, hogy izomból kell bevágni az ajtókat, mindössze határozottság szükséges. Aztán ha a softclose funkciót is megjavítjuk, még ennyi kompromisszumot sem kell kötnünk.
Együttműködő partnerek: Classic Vehicle Hungary, Victor’s Customs, Zöld Autószerviz, MerciBolt.hu, Hankook Tire Magyarország, ULO, Loctite (Henkel Adhesives), Olajshop.hu
Fotó: Canon / Camera Kft.
Utómunka: Acer