Főoldal Magazin Munkahelyi ingázás és a stresszhatások összefüggése a Ford felmérése szerint

Munkahelyi ingázás és a stresszhatások összefüggése a Ford felmérése szerint

Egy friss, a Ford által Európa legnagyobb városaiban készített felmérés szerint az emberek számára több stresszt okoz a munkába járás, mint a munkájuk: a közvélemény-kutatás során hat nagyváros 5500 ingázóját szólították meg: egyharmaduk szerint a munkába járás egyre stresszesebb, egynegyedük pedig arra panaszkodott, hogy a közlekedés egyre kiszámíthatatlanabb.

ford_ingazas_felmeres

Egy új felmérés szerint Európa néhány nagyvárosának útjain csúcsidőben olyan komoly megpróbáltatást jelent a munkába járás, hogy az emberek nagyobb stresszként élik meg az utazást, mint a munkájukkal járó feszültségeket. A Ford Európai Ingázók Felmérésében 5503 embert szólaltattak meg Barcelonában, Berlinben, Londonban, Madridban, Párizsban és Rómában: a megkérdezettek több mint 26 százaléka találta stresszesnek a munkába járást – míg a munkáját csupán 23 százalék érezte stresszesnek. Rómában sokan komolyabb megpróbáltatásként értékelték a mindennapos ingázást, mintha új lakásba kellene költözniük. A londoniakban több feszültséget kelt a munkába járás, mint egy fogorvosi kezelés. A válaszadók egyharmada szerint a bejárás egyre stresszesebb, egynegyedük pedig arra panaszkodott, hogy a közlekedés mindinkább kiszámíthatatlan.

A Ford Intelligens Mobilitás terv keretében a Ford a világ több nagyvárosával is együttműködik: a vállalat tervének lényege az innovatív megoldások meghonosítása a konnektivitás, a mobilitás, az önállóan közlekedő autók, a vásárlóknak nyújtott élmény és a ‘big data’ adatfeldolgozás területein, hogy ezek révén megoldást találjon a népességrobbanással és az urbanizációval együtt járó közlekedési problémákra. A Ford Intelligens Mobilitás tervét Andreas Ostendorf, a Ford Európa fenntarthatóságért, környezetvédelemért és biztonságos tervezésért felelős alelnöke ismertette Spanyolországban, a Fenntartható Márkák Barcelona című konferencián.

“Sokan úgy érzik, hogy egy egész napot töltenek el a közlekedéssel, még mielőtt belépnének az irodába.” – meséli Ostendorf. “A társadalom mindinkább urbanizálódik, a városok egyre nagyobbak és népesebbek – ezért olyan közlekedési infrastruktúrára van szükség, ami képes lépést tartani ezzel a növekedéssel. A mobilitás szabadságának védelme többet jelent új vasutak és utak építésénél: most arra van szükség, hogy közös munkával teremtsük meg az összehangolt és fenntartható megoldások logikus rendszerét.”

Fenntartható Márkák Barcelona

A Fenntartható Márkák Barcelona konferencián a Ford és a Barcelonai Főpolgármesteri Hivatal közös beszélgetést szervezett a város mobilitási megoldásainak felmérésére. Ostendorf is részt vett “A meghatározástól a célig” című beszélgetésen, aminek célja annak felmérése volt, mennyire fontos a vállalatok részvállalása a fenntarthatóság megteremtésében.

“Több város vezetésével is együttműködünk, hogy minél többféle megoldást dolgozhassunk ki a megfizethető, jól használható és fenntartható közlekedésre.” – avat be Ostendorf. “Gyalogutak, kerékpárok, buszok, vonatok, autók, villamosok, iránytaxik – e sokféle eszköznek egybefüggő, integrált rendszerként kell működnie, ha a jövőben optimalizálni akarjuk a városi mobilitást.”

Ford Intelligens Mobilitás

A Ford már idén több olyan globális kísérleti programot jelentett be, amelyek segítenek a közlekedéssel kapcsolatos ötletek tesztelésében, rugalmasabb megoldásokat kínálva a felhasználóknak, és olyan társadalmi összefogást hívva életre, aminek végső haszonélvezői maguk a fogyasztók. E kezdeményezések egyike az Európában útjára indított Handle on Mobility kísérlet, ami azt tanulmányozza, hogyan hangolható össze az elektromos hajtású kerékpárok használata az autózással és a tömegközlekedéssel, gyorsabbá és egyszerűbbé téve a mindennapos közlekedést, és hasznos segítséget jelentve a nagyvárosokban működő üzletek napi rutinjában. Az Innovatív Mobilitás Versenysorozat újabb globális kísérleteket jelent. A programot a Ford olyan újítók és fejlesztők számára hozta létre, akik megoldásokat kínálhatnak Anglia, Portugália, Észak- és Dél-Amerika, Afrika, India, Kína és – a sorozat idei folytatásában – Ausztrália sajátságos közlekedési problémáira. A versenykiírásokban olyan témák szerepelnek, mint a szabad parkolóhelyek azonosítása a városokban, praktikusabb navigáció a zsúfolt forgalomban, vagy éppen a navigáció és egyéb eszközök felhasználása annak érdekében, hogy a távoli területeken élők is megfelelő egészségügyi szolgáltatáshoz jussanak. A Ford részt vesz a Fenntartható Fejlődés Üzleti Világtanácsa által szervezett Fenntartható Mobilitás Projekt 2.0 kezdeményezésben is. A projekt célja, hogy a mobilitással foglalkozó vállalatok és egyéb résztvevők összefogásával biztonságos és alacsony környezeti terhelésű mobilitási megoldásokat dolgozzon ki.

Az ingázással járó stressz

Egy, az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala által nemrégiben készített felmérés szerint minden, a napi ingázással töltött perc hatással van az emberek szorongásaira, boldogságára és általános közérzetére. Egy másik felmérés szerint (a Ford által megvizsgált nagyvárosokban) az emberek rengeteg időt töltenek a munkába járással: Rómában átlagosan 111 percet, Londonban 104 percet, Madridban pedig 100 percet. A Ford Európai Ingázók Felmérése azt is kimutatta, hogy Európában a rómaiak tartják egyre stresszesebbnek az ingázást (57 százalék), de a londoniak (41 százalék) és a párizsiak (35 százalék) közül is sokan panaszkodnak erre. A közvélemény-kutatás szerint a három- vagy többféle közlekedési eszközt használók számára is egyre nagyobb feszültséget jelent a bejárás, és a megkérdezettek 38 százaléka egyre kiszámíthatatlanabbnak érzi a napi közlekedést. Sokuk számára ez annyit jelent, hogy elkésnek a munkahelyükről. A megkérdezettek 63 százaléka havonta legalább egyszer késik a közlekedési dugók és hasonló akadályok miatt, 27 százalékuk esetében pedig ez havonta legalább háromszor előfordul. Az ingázók 15 százaléka még plusz 30 percet rászámol a szükségesnek vélt utazási időre – ami évente több mint öt teljes napot jelent. A 16-24 éves korcsoportból csupán 10 százalék nem találta stresszesnek a napi ingázást (szemben a felmérésben megkérdezett összes ember 19 százalékával), és 43 százalékuk elmondta, hogy az elmúlt 12 hónap során legalább egyszer már az is előfordult, hogy egyáltalán nem tudott eljutni a munkahelyére. A 25-34 évesek gyakori szokása, hogy a közlekedési dugókra számítva korábban indulnak el, és leginkább ez a korosztály véli úgy, hogy a közlekedés egyre stresszesebb (39 százalék) és mindinkább kiszámíthatatlan (34 százalék). A római és londoni ingázók körében mutatkoztak a legnagyobb gondok. Az olasz főváros közlekedése a megkérdezettek fele szerint egyre stresszesebb, és a dolgozók 8 százaléka több mint egy órát szán arra, hogy eljusson a munkahelyére. A londoniak 80 százaléka havonta legalább egyszer elkésik a munkából, és tavaly 49 százalékuk legalább egyszer egyáltalán nem tudott bemenni dolgozni. Akik jellemzően vonattal vagy busszal járnak munkába, nagyobb valószínűséggel késnek el, és nagyobb eséllyel készülhetnek arra, hogy egyáltalán nem jutnak be a munkahelyükre.