A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs az Africa Race elsõ szelektív szakaszának rajtjától 14.6 kilométerre felborult. Az Opel Mokka hatalmas sebességgel érkezve orral beleállt egy homokfalba, s elõbb a tetejére, majd az oldalára borult – a navigátor megsérült, így a páros számára véget ért a verseny.
Ha a puszta tényeket nézzük, így lehetne röviden összefoglalni azt, ami a Nador és Errachidia közötti szakaszon kedden történt. Ám ami mögötte van…
Nos, az hatalmas dráma. Hiszen az Opel Dakar Team egész évben erre a versenyre készült, néhány hete Marokkóban tesztelt a páros, s minden jel arra utalt, hogy az Africa Race egyik nagy esélyese az autós kategóriában. Csakhogy ember tervez…
„Laci azt mondta, az itiner javításában az állt, hogy ezen a gödrön simán át lehet menni egyenesen. Nagy sebességgel érkeztünk, túl késõn láttam meg az elõttünk lévõ homokfalat, és már nem tudtam mit csinálni, csak kiabáltam Lacinak valamit, azt sem tudom, hogy mit… Néhány pillanattal késõbb pedig orral beleálltunk a falba. Hatalmas ütést kapott az autó eleje, kiszakadt mind a két elsõ kerék, és elõbb a tetejére, majd az oldalára borult a Mokka. Én kimásztam, de Laci nagyon rosszul volt, õt egy nézõ segítségével húztam ki” – nyilatkozta Szalay Balázs, aki ritkán, nagyon ritkán borul, megvan már kilenc-tíz éve is annak, hogy legutóbb Portugáliában lecsúszott az útról, és egy mély árokban végezte. Most is csupán másfél méteren múlt. Ha annyival beljebb (balra) megy, nincs baj. De másként történt…
A baleset után azonnal hívták a mentõhelikoptert, amely körülbelül 45 perc múlva érkezett meg. Bunkoczit vákumágyba fektették és elvitték a nadori kórházba. Ott átesett jó néhány vizsgálaton, és az elsõ diagnózis szerint eltört két csigolyája.
„Nagyon le vagyok törve. És nem csupán azért, mert tizennégy kilométer után fel kellett adnunk a versenyt, amire egy évig készültünk, hanem azért is, mert ez lett volna az az év, amelyben tényleg lett volna esélyünk egy jó eredményre, s fõképpen azért, mert Laci megsérült. Most az a legfontosabb, hogy õ rendbejöjjön” – tette hozzá Szalay.
S hogy ilyenkor keresi-e a felelõst? Ha keresi, ha nem, a baleset már megtörtént.
„Nem mondhatom, hogy egy pillanatnyi kihagyás volt, mert nagyon koncentráltam. S azt sem, hogy a navigátor hibája, hiszen neki meg az volt az itinerében, hogy menjünk egyenesen. Egyszerûen ilyen az autósport. Megvannak a maga veszélyei, ezért is annyira népszerû a nézõk körében. Más kérdés, hogy most pokoli érzés most a kórház felé menni, ahelyett, hogy az elsõ tábor irányába tartanánk…” – mondta Szalay Balázs, aki 2003 óta nem adott fel hosszú távú sivatagi versenyt – akkor a Dakaron a technika ördöge (motorgond) akadályozta meg abban, hogy befejezze a Dakart.
„Az volt a legrosszabb, amikor azt hittem, én hibáztam, és tönkretettem a csapat versenyét. Azután azonban megnéztem az itinert, és azt láttam, hogy valóban egy sima gödörnek jelezték az ominózus helyet, aminél mi általában el sem vesszük a gázt” – mondta a kórházi ágyán Bunkoczi, akinek szerencsére nincsenek belsõ sérülései, mozog keze-lába, úgyhogy a csapat reményei szerint hamarosan átszállítják Európába.
