Site icon AutóAddikt

[TESZT] 1997 Mercedes-Benz S420 W140 – az utolsó igazi Mercedes

Wiedermann Károly

Lehet, megosztó a címben szereplő kijelentés, de az tény: a Mercedes a 90-es évek végével filozófiát váltott mind arculat, mind pedig minőség tekintetében. A W140-es széria volt még az utolsó igazi Mercedes, mind formavilágot, mind szellemiséget, mind pedig minőséget tekintve. Egy kitűnő állapotú, 1997-es S420-as példányt teszteltünk.

Több ízben foglalkoztunk már a W140-es történetével, történelmével, valamint az Autóaddikt külön dedikált rovatot is létrehozott az S420-as projektautó számára, ahol folyamatosan lehet követni az autó megújulását, konzerválását az utókor számára. Tehát a típustörténetet most nem taglaljuk, ide kattintva bőséges információt lehet szerezni, akit érdekel a téma.

Az biztos, hogy a Mercedes-Benz fennállása során a legköltségesebb, több, mint 1 milliárd dollárt felemésztő projektjébe vágott még az 1980-as évek elején – a W140 gyártásának előkészületei nem kevesebb, mint 10 évig tartottak. Az olasz származású Bruno Sacco vezette a projektet, a formaterv neki köszönhető, mint a például a szintén kultikus W124, vagy épp az eggyel korábbi S-osztály, a W126-os esetében.

Telítve innovációkkal

Olyannyira előremutató volt a formaterv, hogy az a mai napig időtállónak definiálható. A szedán-forma alapjaiként lehetne oktatóanyagban felhasználni a W140-es letisztult, mérhetetlenül egyszerű, ugyanakkor rendkívül elegáns formavilágát, amely nem utolsó sorban leginkább homológnak jellemezhető. Tehát reprezentálni is tökéletes 2020-ban, bár az a kultusz, amit teremtett az autó, ennél mára sokkal erősebb vonalat képvisel.

Tesztalanyunk, az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 egyike azon ritka példányoknak, amelyek fennmaradtak mára. Magyarországra kerülése előtt Németországban, Regensburg régióban volt gondos gazdája, aki rendkívül vigyázott rá, viszont azért az elmúlt pár évtized megtette hatását némi korrózió tekintetében. Az autó elsődleges rendeltetése az, hogy folyamatos megújulásokon menjen keresztül; ahogyan említettük feljebb, konkrét rovatunk is van ehhez a témakörhöz. Így nem meglepő módon már számos esetben kapott korrekciót a kocsiszekrény, az alváz, több helyen megtörtént már a rozsdátlanítás és a helyreállításuk. Mára viszonylag elenyésző olyan rész maradt, ahol azonnali beavatkozásra lenne szükség – a CVH segítségével azonban mindenre sor kerül, és természetesen ezekről a történésekről is hírt adunk. Ahogyan eddig is.

Tekintélyes méreteket hordoz a W140 – nem csak a maga korában volt gigantikus

Az 5113 milliméter hosszú, és 1886 milliméter széles (behajtott tükrökkel) kocsiszekrény hamisítatlan szedános stílusjegyeket hordoz az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 esetében. Az orr kialakítása klasszikus formavilág, hangsúlyos, 2×3 krómpálcával vízszintesen, 1 krómpálcával függőlegesen. A lámpabúrák markáns vonalvezetése remekül egészíti ki a frontrész szimpla mivoltát, ugyanakkor rengeteg eleganciát add az összkép. A tesztelt modell Xenon fényszórókkal, fényszórótisztító berendezést is fel lett konfigurálva.

A facelift utáni W140-esekhez már lehetett PDC-t, azaz Parktronic tolatóradart is rendelni. Az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 rendelkezik ilyennel, a színre fújt lökhárítóelemekbe integrált ultrahangos érzékelők a cockpitbe, valamint a hátsó szévédőhöz épített kijelzőkön mutatják a tereptárgyak távolságát-közelségét, hangjelzés kíséretében.

Igazán klasszikus Mercedes: ez az 1997-es S420 remek példaértéket képvisel

Oldalnézetből a legmegkapóbb az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140, ugyanis így látszik a legjobban telt, gigantikus méreteloszlása. A W140-es a valaha tervezett és piacra dobott legnagyobb S-osztály (hosszú tengelytávval, Lang/Long verzióban a hossz 5213 milliméter). Egyébként itt látszik a legjobban a remek és egyben gyönyörű formaterv: az orr kialakítása kecses, vékonyabbra húzott – a far viszont majd’ másfélszer akkora vastagságát tekintve. Mégis arányos tud maradni: a hatalmas oldalablakok, a megemelt övvonal, a vastag C oszlop ellenére is. Projektünk részeként törekedtünk, törekszünk a 100 százalékos eredeti megjelenés visszaállítására, épp ezért kukáztuk szinte azonnal az ál-AMG 17 colos felniszettet. Sikerült beszereznünk egy felújítandó 15 lyukú gyári keréktárcsa-készletet, melyet a CVH újított fel, állított vissza eredeti állapotára. Az autón jelenleg is ezek a felnik találhatók, vadonatúj Hankook gumikkal.

500 literes csomagtérrel ruházták fel az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-est. Ez teljesen optimális méret, még 2020-ban is: a ki- és bepakolás könnyed, annak ellenére, hogy magas a perem, viszont a csomagtérajtó majd’ 90 fokban felhajtható. A csomagtérben kapott helyet a GPS CD-egysége a hátsó szélvédő alatt, valamint a 6 darabos CD-váltó a hifirendszerhez – ez pedig bal oldalon, a kerékjáratí ív mögött. Mellette pakolórekeszek dögivel, csakúgy, mint a túloldalon: a W140-es akkumulátora a csomagtérben lett elhelyezve, mellette rengeteg plusz hellyel, rekesszel. A csomagtérajtó nyitását-zárását elősegíti az automatikusan kipattanó fül, mely segítségével könnyedén hajtható fel a fedél akkor is, ha épp szennyezett (sár, eső) lenne a kocsiszekrény. A fül automatikusan visszaugrik a helyére zárás után.

Lámpasor, 3 fő elemből

Hátul a formaterv az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 esetében hasonló, mint a W124-esnél (vagy mondjuk úgy, az egész autó esetében is). A hátsó lámpabúrák vágott ívűek, ezek a vonalak fogják közre a csomagtérajtó sziluettjét. A lámpbúrákat az alsó részen prizma köti össze, így lesz kitűnő az egységesség. Facelift előtt az alsó üsszekötő prizma egybe volt öntve a búrák alsó részeinél futó prizma-résszel, beleértve a tolatólámpa foglalatát is – jelen esetünkben már az újabb, 3 részes szett került beszerelésre.

Mivel tesztautónk, az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-es komplett navigációs GPS berendezést is kapott konfigurálásnál, ezért a csomagtérfedélre került az antennája. Így már a külső szemlélődő is láthatja, hogy egy GPS-szel szerelt példány akadt útjába.

Az audio fejegység AM/FM antennája a hátsó szélvédőüvegbe lett integrálva, a fűtőszál fölé, a felső traktusba. Emellett a fő-FM antenna a hátsó lökhárító sofőroldalán kapott helyett, fölötte a csatolt jelerősítővel – az AM/FM-hez pedig a vezetőoldali C oszlop kárpitja mögött található ugyanez.

Softclose, az elengedhetetlen. Természetesen vákuum-alapokon

Gyárilag softclose rendszert is kapott az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140. Akkoriban a Mercedesnél ez sok egyéb mellett világelső technológia volt; a vákumos alapokon működő szerkezet rendkívül finom, puha ajtócsukódásokat tesz lehetővé.

Mindazonáltal a vákumrendszer a W140-esekben alapkellék. A nagy facelift után visszafogottabb lett a jelenléte – például a korábbi 4 sebességes automataváltó vákumos helyett elektromos vezérlést kapott az 5 sebességes modul megjelenésével. Viszont a zárszerkezet is szintén vákumos rendszerrel működik, vagy épp az elektromosan állítható ülések deréktámasza. Rendkívül sokrétű a technológia, ennek megfelelően messzemenően bonyolult és túltervezett.

Elektromosan működtethető üveg tetőablakot kapott az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140, több pozíciós állással. A tetőablak könnyedén működésbe hozható a középkonzol feletti kapcsolósorral, végállástól végállásig nyitható-zárható a rendszer. Mindezt úgy, hogy szinte alig hallatja hangját a mechanizmus működtetés közben.

S ha már így elkanyarodtunk az enteriőr felé, jöjjenek a részletek. A kilencvenes évek innovációs csúcstechnológiái mind visszaköszönnek az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-es felszereltségében – állófűtés, trip computer, indításgátló, futóműállítás és hátsó roló kivételével. Ezek az extrák egyébként alapvetően az S600-ban voltak bevetebb szokás szerint, persze rendelhető opciók voltak bármelyik modellbe (talán az S280-ba nem).

Nincs még egy, mint ami ilyen komfortot nyújtana

Fotel kényelmű üléseket kapunk az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-ben. Szélességben, hosszban egyaránt. Masszív oldaltartásra ne számítsunk, itt minden vajpuha és elasztikus. Mindössze a remek kanyartartás az, ami megfogja az utazókat az autóban. Jó, jó, a W140 nem a sportos vezetésről szól egyáltalán. Ha pedig mégis elrúgaszkodnak a lovak, tessék kapaszkodni.

Az ülések mindkét oldalon elektromosan állíthatók az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 esetében. A vezetőoldali rész memóriás, összesen 3 pozíciót menthetünk el. Mercedes-séma szerint az ülés részei külön állíthatók – fejtámla, háttámla, magasság – valamint az ülőlapok hosszát is testre szabhatjuk külön állítógomb segítségével. Az ülések keménységét deréktájon 5 fokozatú kapcsolóval hangolhatjuk, ez levegővel keményíti fel az adott részt, s ad hihetetlen kényelmet hosszabb távú utazás során.

A könyöklő ebben a modellben több szintű. A felső részt felhajtva viszonylag tágas pakolórekeszt kapunk, míg az egészet felhajtva öblös beltér áll rendelkezésre a különböző kisebb tárgyak elraktározására.

Apropó, kisebb tárgyak: a W140-es, így a tesztalany 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 tervezésénél arra is figyeltek a mérnökök, hogy az utastérben leeső, elguruló kisebb-nagyobb tárgyak védelme is biztosított legyen. Ezért az első ülések és a középkonzol (könyöklő) közé esztétikus tömítéseket helyeztek, amelyek tulajdonképp a kárpitozás részei, így nincsenek fals rések az ülések mentén. Tehát ha leejtenénk példál a telefonunkat, vagy egy pénzérmét, nem fog becsúszni lehetetlen helyekre az ülések közé-alá, mivel felfogja azokat a burkolat.

Mindent a biztonságért

Az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 légzsákokkal is gazdagon fel lett szerelve. Az első ajtók kaptak 1-1 rendszert, valamint a kormánykerék, és az utasoldali cockpit rész is, a kesztyűtartónál. Így a biztonság is rendben van, legalábbis az első szekcióban, ami 1997-ben még bőven kiemelt extrának számított.

A műszeregység letisztult, elegáns és informatív. Bár erős ellenfényben nehézkesebb a műszerek elemzése, ez megszokás kérdése természetesen. Az óracsoport öt kijelzőből, műszerből áll.

Bal oldalon a 100 literes üzemanyagtank szintjelzője, mellette kombinált műszerként a pillanatnyi fogyasztásmérő mutatója kapott helyet a felső szekcióban, alatta balra a vízhőmérséklet (az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 esetében az optimális hőfök 80), jobbra pedig az olajnyomás kijelzője kapott helyet (az olajnyomás maximumon van, forró olajnál ez 2 bar körüli, ami szintén optimális). Középre helyezték hangsúlyosan a sebességmérőt, digitális számlálókkal, majd jobbra tőle látható a fordulatszámmérő. Stílszerűen van analóg óránk is, ez a legszélső számlap a jobb oldalon.

Alul temérdek checklámpát látunk. Nagyjából mindent kijelez, ami kijelezhető: világítás, generátor, olaj, de olyan opciónk is van, mint például a nem megfelelő szélvédőmosó- vagy hűtővízszint. Mindemellett kapunk visszajelzést az ASR, ESP, valamint az SRS működéséről, de figyelmeztet, ha a lábbal működésbe hozható kézifék műszerfalba integrált kioldóját nem oldottuk indulás előtt. Akkor is kapunk figyelmeztető villogást, ha nem kapcsoltunk biztonsági övet.

Az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 rendelkezik tempomattal is, amely 30 kilométer/órás maximum sebességet képes tartani. Ez az egyetlen bajuszkapcsoló fölé került elhelyezésre bal oldalra, a kormányoszlopra – a bajuszkapcsoló pedig olyan alapvető funkciókat hoz működésbe, mint az irányjelzés, az ablaktörlő (bekapcsolt világításnál a fényszórókat is törli a rendszer), vagy a távolsági fény.

A kormányoszlop állítható az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-ben, ami szintén egy remek kényelmi opció. Így valójában – az ülések szerteágazó állítási lehetőségei mellett – szinte bármilyen testalkattal megtalálhatjuk a megfelelően kényelmes állást.

Középkonzol tekintetében is sokat változott a kialakítás a facelift (1995) előtti modellekéhez képest. A sokgombos rendszer eltűnt, ezáltal veszítve némi jelleget az analóg kialakításból, s két modul érkezett: egy klíma- és keringetést szabályozó részegység, valamint maga a fejegység. A klíma és szellőztetés 2 zónás, digitális kialakítással, konfigurált aktívszén-szűrővel.

Gyári GPS a ’90-es évek közepétől? Természetesen!

Koránál jóval előremutatóbb BP4902 APS fejegység került az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-be. Ez lényegét tekintve egy CD-táras, 10 hangszórós hifirendszer, integrálva egy pontmátrix kijelzős GPS-szel. Remek technika, a 6 CD-t kezelő CD-tár kiválóan működik, csakúgy, mint a rádió is – bár ez utóbbit egy kicsit tisztogatni, újítgatni kellett ahhoz, hogy maradéktalan legyen a működése.

A középkonzol felett további funkciógombok kaptak helyet: elsőként – balról jobbra haladva – a csomagtér nyitógombját látjuk. Megnyomására azonnal kiold a csomagtérfedél retesze, a nyitófül kipattan, és máris nyitható kívülről. Mellette a hátsó fejtámlák lehajtásáért felelős gombot találjuk, ez praktikus lehet tolatásoknál. A fejtámlák visszahajtása manuálisan történik. A központi zárat is működésbe hozhatjuk természetesen belülről, ez a következó gomb, valamint az elakadásjelző is itt kapott helyet. Mindez természetesen gyönyörű. lakkozott faberkáson belül – itt még tudtak ízléses, környezetébe jól passzoló faberakást tervezni a dizájnerek.

Jöjjön a váltókulissza: itt a bal felső sarkoban találjuk az elektromosan állítható-behajtható külső tükrök joystick-szerű gombját, alatta a bal oldali oldalablak-emelők gombjai foglalnak helyet. A túloldalon a jobb oldali ablakok gombjait találjuk, amelyeket elsősorban az utas kezel – viszont a vezetőoldalon van egy átkapcsológomb, hogy ne kelljen a vezetőnek átnyúlnia az utasoldalra, ha épp azokat az ablakokat kívánja állítani. Zseniális.

Parkolás-asszisztens (PDC), amely kiváltotta a tolatópálcákat a facelift után

Még egy gombunk maradt a váltókulissza átellenben lévő oldalán, mégpedig a PDC parkasszisztens kapcsolója. Ezzel a gombbal hozzuk működésbe az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-es tolatóradar-rendszerét, melynek a kijelzői – 2 darab – a műszerfalra lettek helyezve. Ezek az előttünk lévő akadályok távolságát mutatják, hangjelzés kíséretében. Hátul pedig szintén 2 kijelzőnk van, ezek tolatáskor aktiválódnak, szintén hangjelzés mellett.

Tekintélyes méretű kesztyűtartóval rendelkezik az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140. A kis ajtót lehajtva pohár- és érmetartót is kihajthatunk, így lett megoldva az esetleges poharak használata, elhelyezése. Középen pedig – a középső beömlőrostélyok felett – praktikus szemüvegtartó lett kialakítva. Nyilván bármi befér ide, ami ekkora méretekkel bír, és az is biztos, hogy a fedélzeti computer (fogyasztást átlagoló rendszer, távolság-számítás) is ide került beépítésre.

Infravörös (IR) távirányítóval szállították az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-est. Az autó májusi gyártású, valamikor 1997 nyarától vezették be a rádiófrekvenciás távkapcsolókat a központi zárhoz. Jelen esetben annyi korlát van, hogy a távirányítóval minden esetben a belső visszapillantóra kell célozni nyitásnál és zárásnál – ez váltotta ki a korábbi facelift előtti vezetőoldali kilincsbe helyezett érzékelőket és LED-eket. LED természetesen van a belső visszapillantóban is, zöld és piros színekben. Amennyiben rendben a kapcsolat, az adatátvitel, nyitás-záráskor zölden villog, ha probléma adódik, piros jelzést kapunk. A rendszer képes azt is közvetíteni, ha a 2 darab 2032-essel üzemelő távirányítóban merülne az elem.

Bár SWB, a láb- és térdterek óriásiak – még mai szemmel is

A hátsó ülések is fejedelmiek. Láb- és térdterek tekintetében nincs hiány, sem a fejtérnél nem kell kompromisszumot kötnünk. Nyilván az LWB verziók plusz 10 centije még több komfortot hordoz magában, de a puszta 3040 milliméteres tengelytáv magáért beszél. Tesztalanyunkban a középső könyöktámasz is található, valamint rendelkezésre áll 3 darab biztonsági öv is. Az első ülések háttámláján jó pakolhatóságú zsebek találhatók.

Vég nélküli nyomaték: az M119 nagyon élhető

V8 elrendezésű, 4196 köbcentiméter hengerűrtatalmú benzines szívómotor került az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140 orrába. A masszív aggregát 279 lóerőt mozgósít 5700-as percenkénti fordulatszámon, míg a maximális forgatónyomaték kereken 400 Newtométer 3900-tól. Kell is az erő, hiszen az 1990 kilogramm száraz tömegű kaszni mozgatásához elegendő agilitás szükséges. Persze sportosnak nem mondható a 420-as, viszont mindenképp rugalmasnak jellemezhető a karakterisztika. Alapvetően olyannak érezzük magát a vezetési élményt, mintha sosem fogyna el a kraft, csak tol és tol előre, magabiztosan, fáradhatatlanul. Az M119-es motor egyébként egy remekmű, ugyanez a blokk található az S500-ban is, 326 lóerővel, szinte ugyanolyan menettulajdonságokkal felruházva, mint az S420; végsebesség tekintetében van 5 kilométer/óra plusz, és századmásodperces gyorsulási fölény. Ennyi. Az is tény, hogy ehhez a kasznihoz tényleges erő kell, tehát véleményünk szerint V8 (S420, S500), vagy V12 (S600), a dízelek gyengék (150 lóerő – S350, 177 lóerő – S300), és alapvetően méltatlan is egy S-osztályba a klattyogó, kerregő gázolajos. Persze ha nem élmény-hobbiautóként használjuk a bálnát, hanem mindennapos jelleg a fontos, akkor még lehet is benne ráció akár, ezt döntse el ki-ki maga.

Sorhatos benzinesekkel (S280, S320) is elérhető a W140, azonban ezek is alulméretezett erőforrások (S280 – 197 lóerő, S320 – 231 lóerő), és a fogyasztásuk hasonló a V8-asokéhoz. Persze ezek is jó alternatívák lehetnek, ismét csak annyit tudunk hozzáfűzni: döntse el mindenki, mi a legmegfelelőbb.

Ebben az S420-ban már az 5 sebességes, elektronikusan vezérelt automata dolgozik

Visszakanyarodva tesztalanyunkhoz, az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-eshez: a hajtáslánchoz társított 722.6 kódjelű 5 sebességes elektronikusan vezérelt automata nyomatékváltó remek szerkezet, kitűnően illik a W140 karakterisztikájához. A közel 10 liter hajtóműolajat használó váltó leheletfinoman kacsol a fokozatok közt, mindig a legmegfelelőbbet társítva az aktuális sebességkörnyezethez. Olyan finom a működése, hogy a mai kor automataváltóit is képes sok esetben kenterbe verni; észrevétlenül teszi a dolgát a háttérben, a vezető dolga mindössze annyi, hogy a megfelelő módba tegye a váltókart. A 722.6 (és korábbi) váltók hibájára utal a fokozatok közti rángatás, elsősorban P-ből R-be kapcsolva – ez sosem jó jel, erre érdemes figyelni vásárlásnál sok-sok egyéb mellett. Tesztalanyunknál ilyesmi nem volt tapasztalható, mint ahogyan írtuk: vajpuha működésével lenyűgözött percről-percre.

Látható a váltókulissza skálázásánál egy W-S feliratú kapcsoló. Ez egy módválasztó (W – Winter, S – Summer), melyet téli-nyári üzemben érdemes használni. A téli mód jobb nyomatékeloszlást tesz lehetővé úgy, hogy eleve második fokozatból indítja az autót, így a nemkívánatos hátsókerék-kipörgések kiküszöbölhetők.

Utánozhatatlan kényelem

Máshoz nem igazán hasonlítható utazásérzet és kényelem uralkodik az 1997-es Mercedes-Benz S420 W140-ben. Ez egyrészt az üléseknek, és azok kialakításának, másrészt a dupla lengőkaros első, valamint a független felfüggesztésű multilink hátsó futóműnek is köszönhető. A W140-be egyébként – hála az égnek – még nem építettek be légrugót, pedig tervben volt, majd később az utód W220-asba került. Az adaptív futóműállítás egyébként szintén opció volt, ugyanúgy, ahogy a sportosra állítható felfüggesztés is.

Nem értünk egyet azzal, hogy a W140 szedánokra – legalábbis az alap, kommersz futóművekhez – 17 collostól 20 collos felniket (AMG, Lorinser előnyben!) társítanak. Nem szabad elfelejteni, hogy a 140-es futóművét 16-os felnimérethez tervezték, ballonosm 235/60 R16 gumikkal, a peres, nagyobb collos kerekekhez speciális keményített, erősített futóművet kreáltak a tervezőmérnökök. Ami pedig szintén ízlés kérdése – nekünk ez jön be – a legautentikusabb az eredeti gyári kerékkel. Minden legyen gyári, akkor nagy baj nem lehet.

Fogyasztás tekintetében vegyesek az értékek kifejezetten. Országúton le lehet vinni a fogyasztást 10 liter alá, eddigi legalacsonyabb mérésónk 9.7 liter volt 100 kilométerre átlagolva. Városi környezetben simán feltornászhatjuk a fogyasztás 20 liter fölé, a legmagasabb érték, amelyet mértünk 23.3 liter volt, szintén 100 kilométerre átlagolva. Autópályán van igazán elemében a V8, 130 kilométer/óránál 10-12 literes átlagot is simán lehet produkálni. A 100 literes üzemanyagtanknak köszönhetően a hatótáv vegyes környezetben 700-900 kilométer is lehet.

Az autó felszereltsége és extrái, összegezve:

1997 Mercedes-Benz S420 W140 specifikációk

Motor

Motortípus: V-elrendezésű 8 hengeres DOHC szívó benzinmotor (M119)

Lökettérfogat: 4196 ccm

Maximális teljesítmény: 279 LE @ 5570 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 400 Nm @ 3900 ford./perc

Erőátvitel: hátsókerékhajtás, 5 fokozatú elektronikusan vezérelt automataváltóval (722.6)

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 5113 mm

Szélesség: 1886 mm (behajtott tükrökkel)

Magasság: 1486 mm

Tengelytáv: 3040 mm

Első gumik mérete: 235/60 R16

Hátsó gumik mérete: 235/60 R16

Tömeg, üresen: 1990 kg

Terhelhetőség, össztömeg: 2640 kg

Csomagtartó mérete: 500 liter

Üzemanyagtartály mérete: 100 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 245 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8.3 másodperc (gyári), 8.1 másodperc (mért)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 22.3 l/100 km

Országúti: 9.7 l/100 km

Vegyes: 16.3 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 17.6-21.1 l/100 km

Országúti: 9.9-11.9 l/100 km

Vegyes: 14.3 l/100km

CO2 kibocsátás: 355 g/km

Facebook: ITT

Fotó: Autóaddikt.hu

Utómunka hardver: Acer

Exit mobile version