[TESZT] Škoda Superb Combi 2.0 CR TDI Elegance – protokoll- és családbarát megoldások

Ki gondolná, hogy a mindenkori Škoda-zászlóshajó, a Superb már a huszadik század harmincas éveitől kezdve domborított, s próbálkozott beférkőzni – megjegyzendő, sikeresen – a felsőbb rétegek köztudatába. Magyarán szólva: a cseh gyártó mindig is előtérbe helyezte a Superb révén a kényelmet, praktikumot, no és persze a protokoll (akkori) szigorú előírásainak megfelelést.

Közel tíz generáción keresztül került legyártása a Superb, 1934 és 1949 közt, meglepő szintű modelloffenzívát folytatva; majd a termelés megszűnt, s a típus az immáron teljesen megújult brand keretein belül tért vissza 2001-ben. Az első újgenerációs Superb-sorozat 2008-ban futott ki, mígnem a második eresztés a jelenlegi, s fontos faceliftet kapott a tavalyi évben – a teljes modellfrissítés és az átalakulás viszont jövőre, azaz 2015-ben várható.

Egyébként tény, hogy Škoda Superb kapcsán elsődlegesen a klasszikus limuzin forma van az emberek köztudatában, hiszen gondoljunk csak a közép- illetve felsővezetők jól bevett céges alternatíváira. Mi most kicsit formabontó módon az újdonságnak számító kombi verziót mutatjuk be a Napimagazin olvasóinak, ráadásul Elegance, azaz szinte full extrás kivitelben. Még hogy nem létezik prémium szintű Superb puttonyos, családi verzióban, mellyel nyugodt szívvel reprezentálhatunk? Dehogynem, lássuk is a részleteket.

Jellemző formák, idomok – néhány mondatban összefoglalva

Jót tett a ráncfelvarrás a 2013-ban bemutatkozó Superb-nek, tényleges facelift ez a szó szoros értelmében, ugyanis az orr részletei túlnyomó részt markánsabb megközelítést kaptak, a vonalvezetés a jelenlegi Škoda portfólióra jellemzően élces szögekkel, félreismerhetetlen megjelenéssel játszik, hangsúlyos krómberakásokkal (hűtúmaszk beömlőjét körülövezve), egyenes vezetésű lámpaburkolat sziluettekkel, egyszerű hatást keltő ködlámpafészkekkel. A hűtőmaszk rácsozata vonzza a tekintetet, amolyan nagyautós jelleget hordozva, ugyanakkor a felső-középkategóriás prémiumérzet is jelen van. Az irányjelzők kialakítása hasonló a hátsó lámpatestek három soros elrendezéséhez, így a Superb összetéveszthetetlen az egy csíkos Rapiddal, illetve a kétcsíkos Octaviával – ugyanakkor az eltérések nyilván jelentősek, az alapkoncepció viszont letagadhatatlanul hasonló.

Az oldalvezetés konzervatív, hasonlóan minden egyes részlethez, Passat-ra, vagy inkább A6 Avant-ra hajazó megvalósításokkal, szolid krómszegélyek futnak az oldalajtók üvegezése körül, csakúgy, mint az övvonal alatti hosszanti részen. A B, illetve C oszlopok megfelelően vékonyak, így a vezetési élmény teljes lehet optimalizált kilátással, a 17 col átmérőjű könnyűfém felnik nem hivalkodóak, viszont néminemű sportosságot csempésznek az összképbe.

Hátulról látszik az igazság

Feljebb már kitértünk az első, illetve hátsó lámpatestek hasonlóságaira illetve a párhuzamokra: a hármas egység határozza meg a far helyzetjelzőinek dizájnját, az integrált LED csíkok divatossá teszik a hangulatot úgy, hogy a cseh vaskalaposság nyomokban azért fellelhető marad. Pluszban természetesen jelen van a már jól megszokott aktuális törésvonal-felhozatal a hátsó felületeken, tehát a rendszámtáblahely kiképzése körül a nyomokban trapéz alakzatot formáló megjelenés elmaradhatatlan kiegészítő. Prémiumos jelleget hordoz még a bal alsó sarokba helyezett duplacsövú króm kipufogóvég, igaz, a Škoda szellemiségéhez hűen kizárólag egyoldali, bár véleményünk szerint egész jól festene a két oldalra helyezés – talán majd a következő szériánál találkozunk ilyesmivel is.

Már-már megalomán méretek. Nem csak a csomagtér tekintetében

Hatalmas raktérrel gazdálkodhatunk a Škoda Superb Combi változatánál, ugyanis az alapból 633 literes, 1080 milliméter hosszú és széles csomagtartó közel 2 köbméteresre (1865 liter) bővíthető a 60:40 arányban dönthető hátsó üléssor előrehajtásával. A pakolás magasszintűen kényelmes, a felület megfelelően mély, viszont a hossz meglehetősen gigászi, így nehézkes lehet bizonyos testmagasság alatt a pakkok elhelyezése mondjuk a hátsó ülésvonalig bezárólag. A tesztautó felszereltségéhez dupla sín is tartozott még a raktérbe építve, itt például ideálisan alkalmazható az opciós térelválasztó, mely könnyedén applikálható, elasztikusságának köszönhetően sokoldalú felhasználhatóságot ígér gyakorlatban.

A praktikumot jelentősen megfejeli az utastér illetve a csomagtér felől is nyithathó-csukható sílécalagút, ez a modul alaphangon a középső utasülés teljes szélességét elfoglaló kihajtható könyöktámasz funkcióját tölti be, számos kihajtható és kihúzható rekesszel egyetemben. Szeretjük a Superb egyediségét, melyek többek közt a kipattintható LED zseblámpa, illetve a bal hátsó oldalajtóba integrált esernyő tekintetében tükröződik – ezek mind szintén praktikus kiegészítők, jól jöhet jelenlétük a hétköznapokban. S mindezek mellé kifejezetten felsőbb kategóriákat idéz, igaz, a Rolls-Royce Phantomban például minden ajtóban található esernyő, de ez nyilván nem a megfelelő összehasonlítási alap, csak az érdekesség kedvéért.

Minőséget az utastérbe is!

Őszintén szólva nem éreztük hiányát a bőrkárpit jelenlétének, az Elegance csomag részét képező plüss hatású burkolatok elnyerték tetszésünket. Viszont tény, hogy az ilyen jellegű kárpitozás rettentően hajlamos a szennyeződésre, kiváltképp, ha hasonló színárnyalattal van dolgunk, mint a szerkesztőségünknél vendégeskedő tesztautó esetében. Persze kellő odafigyeléssel és karbantartással megelőzhető a kellemetlenség, kárpótol a harmónia, amely az enteriőrt belengi.

A kialakítások – mint minden jelenlegi Škoda modell esetében – megosztják a közvéleményt, nekünk tetszik, kedveljük, ugyanis a minimalista jelleggel kigondolt megoldások nagyon sok esetben célravezetőbbek, mint az agyonkomplikált, ergonómiátlan és rendezetlen sémák. E szellemiség jegyében készülhetett a kivitelezés, a kormánykerék fogása kitűnő, a hosszában és szélességében is tág intervallumok közt állítható kormányoszlop növeli a kényelemérzetet.

A központi műszeregység elrendezése remek, lényegre törő és tömör, a láthatóság is rendben van, erőteljes ellenfényben csak minimális betükröződés tapasztalható. A cockpit szemközti felületén futó keskeny lakkhatású faberakás szintén a prémiumérzetet hívatott növelni, ez kissé rontja a perfekt összképet, de ez természetesen kihagyható a konfigurálásnál. A középre helyezett arányaiban nagynak tűnő érintésérzékeny kijelzővel felszerelt infotainment rendszer funkcionalitására most sem volt panaszunk, a kétzónás digitális klímaberendezés pedig kifinomult működésével győzte meg stábunkat.

Akadt azért hiányosság is, néhány olyan, olcsóbb árfekvésű és alacsonyabb felszereltségű modell esetében megtalálható opciók hiányoztak a Superb-ből – többek közt a távolságtartós tempomatot, sávelhagyásra figyelmeztető asszisztenst illetve az oldaltükrökbe integrált holttérfigyelőt hiányoltuk, viszont ami a legérdekesebb, hogy tolatókamerát sem kapott az autó. Nem találtunk továbbá USB aljzatot sem, bár ez volt talán a legkevesebb, ugyanis az hangrendszer pillanatok alatt összepárosítható volt iOS illetve Android rendszerű mobileszközökkel bluetooth-on keresztül, vagy kifejezetten erre a célra kialakított 2 3.5 milliméteres jackkel ellátott kábellel AUX-on keresztül. Tény, hogy körülményesebb megoldás ez, de működőképes. A hifi hangzása tökéletes volt, míg a menetzaj elenyészően szűrődött be az utastérbe, még lehajtott ablakoknál sem volt jelentős úgy 50 kilométer/órás átlagsebességnél.

Kényelmes ülésekkel lett felvértezve a Škoda Superb, az első fotelek első blikkre keménynek tűntek, majd úgy 10 kilométer megtétele után már elreppent ezen érzetünk. Az ülő- és hátlapok jól szabottak, comb- és gerinctámasz is van, a magasságállítás is megfelelő, még 200 centiméteres testmagasság körül sem kell kifejezetten sok kompromisszumot kötni; a fejtér tágas marad, egyedül a középkonzol oldalbenyúlása akadályozhat a vezetésben (térdtér), ha az átlagosnál termetesebbek lennénk. Viszont végállásig hátratolt első ülésekkel sem lesz szűkös a hátsó traktus, a 2758 milliméteres tengelytávból adódó térd- és lábterek nagyobbnak látszanak, mint valójában. A hátsó üléssor megfelelően szélesre gondolt – az 1810 milliméter szélességből adódóan a belső szélesség nem kevesebb, mint 1410 milliméter. Három átlagos testalkattal bíró felnőtt utas is elfér hosszabb távon itt, ezt élesben próbáltuk is: nagyjából 300 kilométeres távon sem volt kifogás.

Egyszerűen tökéletes az összhang a hajtásláncba iktatott DSG váltóval

170 lóerővel gazdálkodhatunk, a maximális teljesítmény 4200-as percenkénti fordulatszámon érkezik, míg a 350 Newtonméteres csúcsnyomaték már 1750-nél rendelkezésre áll, és egészen 2500-ig tartja magát.

A négyhengeres 2 literes közös nyomócsöves befecskendezéssel felvértezett turbódízel aggregáthoz érdemes a hatsebességes duplakuplungos DSG váltót társítani, ugyanis a klasszikusan kifinomult rendszer észrevétlenül pakolgatja a sebességfokozatokat, szinte már olyan érzése van a sofőrnek, mintha fokozatmentes automatával dolgozna; a felváltások szinte minden esetben alkalmazkodnak a vezetési stílushoz, nincs kettesben felejtett haladás 4000-es percenkénti fordulaton ötvennel, és a többi.

A DSG tökéletesen alkalmazkodik tehát, hirtelen gázadásokra – például gyorsan kivitelezendő előzéseknél minimális megtorpanással vált vissza a megfelelő módozatba, hogy a gyorsítás a leginkább optimális módon történhessen. A CR TDI aggregát karakterisztikája egyébként teljesen lendületes, a 170 lóerőnek és az áttételezésnek köszönhetően alig kellett 8 másodperc a 0-ról 100-ra sprintelésnél (8.1 másodperc saját méréseink alapján), a végsebessége 220 kilométer/óra felett áll meg valahol. A másfél tonna száraz tömegű kaszni mozgatásához több, mint elegendő a 170 lovas gázolajos, viszont a kisebb teljesítményű 140 lóerővel gazdálkodó 2 literes, de talán még a 105 lovat mozgósító 1.6-os dízelek is jó választást jelenthetnek. A fogyasztás is kellemes értékeket produkált, országúton kereken 4 litert rögzítettünk 100 kilométerre kivetítve, míg a városi érték sem ment 5.8 liter fölé. Nyilván a DSG váltó növeli az üzemanyagfelhasználást, számításaink szerint nagyjából úgy 0.5-0.7 literrel.

Kényelmi faktor: majdnem ötös, az elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztések jól simítják az úthibákat, stabilitás szempontjából sem találtunk kivetnivalót. A Škoda Superb kanyarokban hajlamos tolni az orrát, mivel nyilvánvalóan orrnehéz, viszont a menetzaj például autópályatempónál már beszűrődik az utastérbe, főként a hátsó tengely irányából. Ugyanezt tapasztaltuk motorzaj tekintetében is, 130 kilométer/óra környékén már érzékelhető, igaz, szolidnak mondhatóan.

Konklúziót levonva

Protokollautó és családbarát is egyben. Vagy inkább családi protokollautó? Mindegy, hogyan fogalmazunk, de az biztosan érezhető, hogy a (felső) középvezetői szféra töretlenül közkedvelt modellje, a Škoda Superb kombi változatban sokkal praktikusabb és ésszerűbb megoldást jelenthet a hagyományos limuzinnál. Ráadásként az üzleti-konzervatív megjelenésből semmit sem vesz le a kombi jelleg, a sötét külső színhez társított világos enteriőr (választható) pedig szintén feldobja a minőségérzetet, s vizuális szempontból sem utolsó.

Sokféle alternatíva áll rendelkezésre a megfelelő Superb kiválasztásához, mint motor, mint felszereltségi paletta révén. A legolcsóbb belépőmodell mindennel együtt 7 145 200 forintba kerül, ezért az összegért 125 lóerős 1.4 literes TSI benzinmotorral és 6 sebességes manuális váltóval szerelt variációt kapunk, Active csomagban. A legvaskosabb árcédulát a Laurin & Klement exkluzív kivitelű modell kapta, 2 literes CR TDI dízelmotorral, 170 lóerővel, 6 fokozatú duplakuplungos DSG sebességváltóval, itt bruttó 12 161 900 forint a listaár. Mindezek mellett akár V6-os 3.6 literes, 260 lóerős FSI benzinmotoros példányt is hazavihetünk a kereskedésből, összkerékhajtással, 6 gangos DSG-vel, Laurin & Klement felszereltséggel, bruttóban 12 127 180 forintért, tehát majdnem megegyező áron a hasonló opciós, imént említett dízellel. A tesztben szereplő Superb Combi aktuális alap listaára bruttó 10 775 060 forint.

2014 Škoda Superb Combi 2.0 CR TDI DSG 170 specifikációk

Motor

Motortípus: soros elrendezésű, négyhengeres turbótöltött dízelmotor

Lökettérfogat: 1968 cm³

Maximális teljesítmény: 170 LE @ 4200 ford./perc

Maximális forgatónyomaték: 350 Nm @ 1750-2500 ford./perc

Erőátvitel: hatfokozatú szekvenciális automata kéziváltó (DSG)

Méretek, egyéb műszaki adatok

Hossz: 4839 mm

Szélesség: 1817 mm

Magasság: 1510 mm

Tengelytáv: 2758 mm

Első gumik mérete: 225/45 R17

Hátsó gumik mérete: 225/45 R17

Tömeg, üresen: 1572 kg

Össztömeg: 2137 kg

Csomagtartó mérete: 633 liter, bővíthető 1865 literig

Üzemanyagtartály mérete: 60 liter

Menetteljesítmények

Végsebesség: 221 km/h

Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8.7 másodperc (gyári), 8.2 másodperc (saját, mért eredmény)

Fogyasztási adatok

Saját, mért eredmény (átlagos használattal)

Városi: 5.8 l/100 km

Országúti: 4.0 l/100 km

Vegyes: 4.6 l/100km

Gyárilag mért eredmények

Városi: 5.5 l/100km

Országúti: 4.2 l/100km

Vegyes: 4.7 l/100km

CO₂ kibocsátás: 141 g/km

Még több információ a Škoda magyarországi képviseletének weboldalán olvasható.

Még több fotó: Napimagazin Facebook oldal