Nagyon valószínű, hogy nem feltétlenül egy hibrid hajtáslánccal felvértezett autó jut, jutna eszünkbe akkor, ha egy hosszabb, akár több ezer kilométeres utazást tervezünk. Át Magyarországon, majd át Ausztrián, egészen Németországig, a bajor régióba. Aztán ugyanez vissza, úgy négy nap leforgása alatt. Ja, és némi kitérővel azért, hogy meglegyen a 2000 kilométer, vagy valamivel több. Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection teszt.
Bár ha jobban belegondolunk, ez nagyteszt a javából. Igaz, nem használtuk az autót hónapokig, viszont beletettünk pont annyi kilométert, amelyet más hosszabb távú teszt során sem; nagyjából minden útviszonyt bepróbáltunk nála. És mennyire jól tettük!
Mielőtt taglalnánk a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection optimális és kevéssé optimális lényegiségét (mert van mindkettőből, de azért előzetesen sietve kijelentjük: az optimális irány az erősebb), röviden foglaljuk össze a C-HR küllemi valóját. Ugyan nagyon nem kell taglalni, hogy mi ez, meg milyen ez, mivel nagyjából minden tizenkettedik autó C-HR: annyira megszokott, még Magyarországon is, hogy mindenki tudja, miről van szó. Túlzás nélkül. Viszont az biztos, hogy a legfrissebb, modellciklusa javarészét elfogyasztó aktuális modell formavilága enyhén merész, mondhatni formabontónak is – hol van már anno az a Civic-trend, ami idejekorán beköszönt ufós mivoltával? Ugyan, azóta már több ízben überelve lett az alapkoncepció, több-kevesebb sikerrel. Az bizonyos, hogy a szigetországi gyéká japán vonal erősíti ezt a trendiséget, és a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection esetében is rendkívüli módon érezhető a hatás.
Lehet nagyon szeretni és nagyon nem szeretni a C-HR lelkületét és rezdülésvilágát. Mi szerettük, mert egy hightech szegmenst (a Toyota hibrid megközelítései igenis ezt a szegmenst képviselik meghatározó módon) képviselő cyborg legyen ilyen. Egyedi, konkrétan nem látott, mégis értelmezhető. A Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection pedig teljes mértékben ilyen.
Folyamatosan jelentkezünk az Autóaddikt hasábjain nagy távolságot lefedő autótesztekkel. Az úticél általában Németország, Ausztrián keresztül, időszakosan Svájc érintésével. Most ismét nekiindultunk, fellélegezve, hogy a koronavírus-járvány a végét járja, lazábbak a szabályozások, az interkontinentális tranzit szinte a régi. Persze tartottunk attól, hogy nem lesz-e bonyodalom, vagy intenzívebb határellenőrzés, de szerencsére nem volt. Kifelé Ausztriánál, az osztrák oldalon talán, de inkább a furgonok, kamionok szállítmányára, rakterére voltak kíváncsiak.
No de a lényeg az, hogy utazóautót kerestünk több ezer kilométeres kiruccanásunkhoz. Természetesen dízelt, mert az a sztereotip jól bevett utazóautó, nyomatékkal, nem árt, ha elegendő és tágas férőhellyel, s nyilván kedvező-szerethető fogyasztással. Ekkor jött az ötlet, hogy ne legyünk monotonok, korlátozott szemléletűek, keressünk újat, ami akár kihívás is lehet. Mi lenne, ha most hibriddel, Euro6D szabvánnyal rónánk a köröket, a lehető legkörnyezettudatosabban (amennyire lehet, hiszen azért tisztán elektromossal nem nagyon lenne értelme nekivágni egy ilyen etapnak, hiszen plusz 5 nap lenne nagyjából az, hogy pillanatonként töltőt keresünk, és a többi).
Így jött a képbe a C-HR. Konkrétan a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection modell. Lehetett volna 1.8-as is, azonban mi a 2 literest gondoltuk rátermettebnek a feladatra. Bár az a 200 köbcenti valószínűleg nem oszt, nem szoroz – hamarosan hasonlóan a mostanihiz, próbáljuk majd ilyen változatban is külföldi útra a hajtásláncot.
Több olyan pont is volt indulás előtt, ami kételyeket ébresztett bennünk. Az első az, hogy tudvalévő: a hibridek városi, elővárosi környezetben érzik otthonosan magukat. Agilitás és fogyasztás tekintetében is. Range kapcsán sem volt teljesen stabil az elképzelésünk a fogyasztást beleértve – 42 liter tanküzemanyagkapacitás nem túl sok. Bár teletank után a hatótáv hatszázvalamennyi volt, azért szkeptikusan indultunk neki.
Nem túl tágas a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection. Elöl oké, térd- és lábterek rendben, fejtér szintúgy. A középső könyöklő lehetne kicsit szélesebb, akkor a két elöl utazó felhőtlenül terpeszkedhetne akár több száz kilométeren keresztül. De nem: indulás után, az első 50-60 kilométert magunk mögött hagyva az M1-esen látszott már, hogy aggályaink alaptalanok. Valahogy az autó enteriőrje testreszabottá vált pillanatok alatt szinte, az egyébként közepesen kemény tömésű ülések puhává váltak, a sportosabbra húzott futómű egyszerre lágyan simította a magyarországi úthibákat.
Nem volt célunk, hogy szágudozzunk a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection tesztautóval. 120-135 közt, felváltva. Próbálva 2000-es RPM-en tartani a fordulatot, és ügyelve arra, hogy minél többet vitorlázzunk EV-módban.
Aki nem ismerné az EV-módot, annak pár mondatban vázoljuk: az EV, mint Electric Vehicle, a Toyota hibridek tisztán elektromos módja, ami azt jelenti, hogy a benzinmotor pihen, az elektromotorok (a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection-nél kettő is) tisztán a visszatáplált energiából, kizárólag az akkumulátort használva halad. És itt jön a fordulat: a tesztelt Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection már képes volt arra, hogy EV-ben haladjon akár 110 kilométer/óránál is! Persze megfelelően vezetve. Mert a Toyota hibridjeit meg kell tanulni vezetni, értelmezni kell az arculatukat. Na meg nem árt, ha ECO üzemmódba tesszük a profilkapcsolót, az sosem fog az utazás hátrányára válni.
Úgyhogy Steinhausl-t elhagyva, Linz felé tartva kezdett megbizonyosodni a tény: a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection fogyasztás kihozható 5-6 literrel 100 kilométerre átlagolva, autópályán. Ez lenyűgöző és egyben letaglozó is volt, pozitív értelemben, hiszen így megdőlt a tézis, miszerint a dízelek így, meg úgy, és mennyire jók, és csak dízelt utazóautónak. Nem, nem csak dízelt, ha lehet, minél több hibridet kérnénk Németországig, vagy még távolabb. Ha lehet, Toyotát. Köszönjük.
Úgy, hogy a feljebb írt nem túl erőszakos tempót diktáltuk a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection-nek, délután kettő előtt megérkeztünk első állomáshelyünkre, Poing-ba. Poing alig 100 kilométerre fekszik Augsburgtól, ami a végcélunk volt, München mindössze olyan 20 kilométer. Reggel hét előtt pár perccel indultunk – csak viszonyításképp. Ismét beigazolódott, hogy a lehető legfeleslegesebb dolog rohanni, nyomni a kocsinak; a lényeg a folyamatosság a tempót tekintve. Teljesen egyszerű a képlet: ha 140 helyett 120 a sebességünk, óránként 20 kilométerrel teszünk meg kevesebbet. Az pedig elhanyagolható, nemdebár? És így a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection még inkább képes a csodákra fogyasztás, menetkomfort terén, nem beszélve arról, hogy a lehető legbiztonságosabban érjük el úticélunkat.
Másnap Augsburgban autóztunk, szinte egész nap. Helyben, rövid távokon. Mivel az autópályázás lehetővé tette a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection számára, hogy az egyébként jelentős kapacitású akkumulátor szinte maximum töltöttségen legyen, ezért nem meglepő módon úgy 85 százalékban EV-ben sikerült közlekednünk a városban. Jól jött a B17 autóút is, hiszen a relatíve nagyobb távokat ott tettük meg, így ismét bevethető volt a benzinmotor-power, így az akku folyamatos újratöltést kapott a városi közlekedős napon is. Egyébként a napot teletankkal kezdtük, minimálisat ment mínuszba az üzemanyagszint analóg mutatója. Úgy, hogy lementünk még délután Landsberg am Lech felé tipikus bajor landhof-környezetet keresve az autó fotózásához. Csak az volt oda-vissza 80 kilométer körül, ismét vegyes (városi-pályás) vezetéssel.
A harmadik napon leugrottunk Bad Wörishofenbe egy kedves baráthoz. Alapból ketten utaztunk ki, plusz 1 fő csatlakozott hozzánk Augsburgban, tehát most hárman utaztunk. A hátsó traktus kényelme átlagos, a hátsó, közepesen kemény üléseken tapasztalataink szerint 180 centiméteres magasságig viszonylag jól el lehet férni. A Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection C oszlopa csapott, lefelé húzott, a tetővonal itt értelemszerűen alacsonyabb. Ennek ellenére a fejtér is rendben volt, a lábterekkel viszont variálni kellett az első ülések mozgatásával.
Ismét elégedettek voltunk a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection menettulajdonságaival. A fogyasztás újfent hasonlóan alakult az előző napokéhoz képest. Viszont kíváncsiak voltuk az autó végsebességére (gyárilag 180 km/h), valamint arra, hogy magas tempónál hogyan alakul a hibrid hajtáslánc fogyasztása.
170-nél többet nem mentünk, elspsorban azért, mert a korlátozásmentes pályaszakaszon pont kifogtunk egy olyan részt, ahol kamionok sasszéztak egymás mellett, úgy 5-6 kilométer/órás sebességkülönbséggel előzgetve egymást. Külső sávban kamion 85 km/h, belső sávban kamion 90 km/h. Így számtalanszor kellett lassítgatni a belsőben, ami ugyebár nem túl jó dolog. Elég az hozzá, hogy az átlag így körülbelül 1 literrel ugrott meg a fogyasztás tekintetében, 2500-2800 RPM, 6.2-6.4 liter/100 kilométer. Bámulatos.
Ráadásul, ha merészek akartunk lenni, és meguntuk az alapvetően keleti blokk kamionjainak előzgetős bohóckodásait, 5 sávoson kitértünk mondjuk a harmadikba, számolnunk kellett a stuttgarti és bajor márkák masszív haladásával, 200 kilométer/óra átlaggal. Meghegyezzük azért, hogy Németországban nem műanyag presztízskérdés egy Mercedes vagy BMW birtoklása, még akkor sem, ha mondjuk egy S-Klasse vagy 7-es érkezik: vezetési kultúra maximumon (persze leginkább akkor, ha echte német a sofőr), és toleránsan felveszi a tempót; azt a tempót, amivel kitérünk a sábvjába. Tehát: a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection remekül fel tudta venni a belső sávok lendületét, még ECO módban is úgy meglódult intenzívebb gázadásra, hogy a jobbegyben és a hátul ülő utasok gyomra liftezni is tudott. Ez pedig tényleges sportos menetdinamikára utal.
Tehát összegezve: a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection tud mindent, amit egy mai, modern, általános felhasználásra szánt autónak tudnia kell. Kellemes megjelenés, megfelelő dinamika, rendkívül jó fogyasztás, környezettudatosság, kiváló menetképességek. És igen, jó utazóautó is egyben a Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection, annak ellenére, hogy nem kapunk tőle SUV-s vagy egyterűkre jellemző tágas belteret. Annak ellenére, hogy a csomagtér meg sem közelíti az 500 literes, mára már középkategóriás átlagot képviselő kapacitást. Viszont ennek ellenére telepakoltuk, de úgy, hogy tényleg szinte mindent (is) szállítottunk, a padlórtakaró alatti rekeszeket is igénybe vettük, hazafelé a hátsó ülésekre is pakoltunk. Ennek ellenére nem lett teletömve minden létező szegletében. Az üzemanyagtank viszont lehetne mondjuk 15-20 literrel nagyobb befogadóképességű – úgy tényleg nagy mértékben hibátlan lenne a koncepció. Bár a tank mérete nem hiba, maximum elhanyagolhatóbb hiányosság, ami azt eredményezi, hogy hosszabb távon több alkalommal kell megállnunk tankolni. Nem is baj feltétlenül, hiszen legalább a kötelező pihenő-periódusokat be tudjuk tartani.
2019 Toyota C-HR 2.0 Hybrid Dynamic Force Selection specifikációk
Motor
Motortípus: soros elrendezésű négyhengeres VVT-ie benzinmotor hibrid hajtással
Lökettérfogat: 1987 cm³
Maximális teljesítmény: 152 LE @ 600 ford./perc (benzinmotor), 108 LE (állandó mágneses szinkron villanymotor 650V); összteljesítmény: 180 LE
Maximális forgatónyomaték: 190 Nm @ 4400-5200 ford./perc (benzinmotor), 202 Nm (villanymotor), össznyomaték: 392 Nm
Erőátvitel: fronthajtás, fokozatmentes e-CVT váltóval
Méretek, egyéb műszaki adatok
Hossz: 4360 mm
Szélesség: 1795 mm
Magasság: 1555 mm
Tengelytáv: 2640 mm
Első gumik mérete: 225/50 R18
Hátsó gumik mérete: 225/50 R18
Tömeg, üresen: 1520 kg
Megengedett össztömeg: 1920 kg
Csomagtartó mérete: 358 liter, bővíthető a hátsó ülések lehajtásával
Üzemanyagtartály mérete: 43 liter
Menetteljesítmények
Végsebesség: 180 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8.2 s (gyári), 8.4 s (saját mérés)
Fogyasztási adatok
Saját, mért eredmény (átlagos használattal)
Városi: 2.9-3.9 l/100 km
Országúti: 3.9-4.8 l/100 km
Vegyes: 5.2-6.2 l/100 km
Gyárilag mért eredmények
Városi: 5.7 l/100km
Országúti: 5.3 l/100km
Vegyes: 5.5 l/100km
CO2 kibocsátás: 128 g/km
Bővebb információ a Toyota magyarországi képviseletének honlapján, IDE kattintva.
Még több fotó: Autóaddikt.hu Facebook oldal
Fotó: Autóaddikt.hu
Együttműködő partnereink: Acer Hungary, Camera Kft.
Utómunka hardver: Acer
