Csendes, takarékos és minden porcikájában előremutató: általában erről az oldaláról ismerjük a Toyota Priust. Elég azonban versenypályára vinni a felelősségteljes mobilitás mintapéldányát, és rögtön előbújik belőle – pontosabban beleköltözik – a vadállat.
Japán nem csupán őshazája, de leglelkesebb szószólója is a hibrid technológiának: a legutolsó hivatalos adatok szerint a szigetországban eladott személygépkocsik 19 százalékában (azaz csaknem minden ötödik autóban) benzin-elektromos hajtáslánc dolgozott, kímélve a környezetet és gazdája pénztárcáját. Éveken át a legnépszerűbb hibrid, sőt, a legnépszerűbb személyautó volt Japánban a Toyota Prius, amelyből tavaly 115 ezret adtak el a felkelő nap hazájában – összehasonlításként Európában 10 ezer , az Egyesült Államokban pedig 49 ezer példányban talált gazdára a márka emblematikus hibrid modellje.
Japánban tehát nem a felelős gondolkodás kiáltványa, hanem általános társadalmi jelenség, a létező legracionálisabb választás a Prius. Míg tehát az Egyesült Államokban a Camry-ből, Európában pedig a Corollából épít versenyautót a Toyota, Japán első számú motorsport-szériájában, a Super GT bajnokságban Prius alapokon nyugvó fenevadak szórakoztatják a nézőket, és öregbítik a márka hírnevét.
A motorsportban persze általában csak felszínes a hasonlóság a versenyautók és az alapjukként szolgáló személygépkocsik között, itt azonban nem erről van szó – vagy legalábbis nem teljesen. A magánversenyzőket vonzó, műszaki korlátozásokat minimálisan alkalmazó GT300 szériában induló Priusnak persze csak a B-oszloptól előre eső részei egyeznek meg az utcai verzióval, és azok sem teljes egészében, és mondani sem kell, hogy az 1.8 literes négyhengeresre épülő, 122 lóerős hibrid hajtásláncnak is búcsút intettek.
A helyére a Lexus RC F GT3 versenyautó 5.4 literes, 500 lóerős V8-as benzinmotorját építették be – csakhogy milyen üzenete volna annak, ha a Prius holmi sportsikerekért cserébe feladná a létezését meghatározó hibridségét?
Ezért a Toyota mérnökei fogták a Toyota Crown 3.5 literes hibrid hajtásláncának elektromos elemeit – ugyanez a rendszer dolgozik egyébként a Lexus LC500h és LS500h hibrid zászlóshajókban is –, és átültették a versenyautóba. Mivel a versenyszabályzat csak annyit ír elő, hogy a versenyautóknak ugyanattól a gyártótól származó erőforrásokat kell alkalmazniuk (a Lexus motorját a Toyota Racing Development /TRD/ fejlesztette és építette), ennek semmilyen elvi akadálya nem volt. A hosszú távú világbajnokságra fejlesztett TS050 LMP1-es hibrid versenyautó révén pedig a Toyota mérnökei széles körű tapasztalattal bírtak az elektromos hajtáslánc versenycélú alkalmazása terén.
Más kérdés, hogy az akkumulátoroknak már végképp nem találtak helyet az autóban, ezért azokat egy kísérleti szuperkapacitású kondenzátorral váltották ki, azt pedig az utasülés helyére építették be.
A Toyota Gazoo Racing által épített verseny-Prius annak az APR Racing csapatnak a zászlaja alatt vesz részt a Super GT bajnokságban, amely 2012 óta minden évben rajthoz állított legalább egy Priust (először egy 3.4 V8-as LMP1-es középmotorral szerelve). Az APR két veterán pilótára, Hiroaki Nagaira (51 éves) és Manabu Oridóra (51) bízta az egyik autóját, míg a másikat két ifjú tehetség, Koki Saga (35) és Yuhki Nakayama (32) vezeti. Az eredmény pedig a képeken látható őrület.
Toyota GR Sports Prius PHV
Műszaki adatok
Méretek: 4650 mm × 1950 mm × 1130 mm
Tengelytáv: 2750 mm
Menetkész tömeg: min. 1100 kg
Sebességváltó: hatfokozatú, szekvenciális (Hewland)
Tengelykapcsoló: Ogura
Felfüggesztés: elöl-hátul kettős keresztlengőkaros
Keréktárcsák: elöl 13J x 18, hátul 13J x 18 (RAYS)
Motor: Toyota V8 (TRD versenymotor)
Lökettérfogat: 5,4 liter
